A nő és a karácsony

A neten a következő kérdések jöttek velem szemben az elmúlt napokban:

Számodra is az egyik legfőbb stressz-forrás a karácsony? Kinek akarsz megfelelni karácsonykor: mások elvárásainak vagy saját magadnak? A nő feladata megteremteni a család ünnepi hagyományait? Te is az utolsó pillanatra hagyod a karácsonyi ajándékok beszerzését? Nálatok is csak a nő végzi az ünnep előtti nagytakarítást?

Ha alaposan megvizsgáljuk a fenti kérdések központi motívumát, az minden esetben az, hogy az ünnepek szervezése és lebonyolítása a nők feladata. Punktum.

Ha ez nálatok is így van, érdemes azon elgondolkozni, hogy te jól érzed-e magadat ebben a központi szerepben. Vannak, akik örömmel passzolnának le feladatokat a férjnek vagy a gyerekeknek, azok viszont csöppet se veszik az adást, így marad a mártírság. Másoknál azért alakult ez így, mert a nő úgy érzi, a férfiak ezeknek a feladatoknak a megoldására egyszerűen genetikailag képtelenek. A férfi kezében nem áll jól a portörlő-rongy. A pasik a sarkokban úgyse porszívóznak ki soha. Ami a férjem számára rend, az nekem a totális káosz.

Ha te vagy a családi ünnep-lebonyolító, az lehet azért, mert szeretsz a figyelem középpontjában lenni. Hadd lássa a család, hogy hol az ablakot pucolod, hol a bejglit tekered, hol a díszeket válogatod. És nehogy már más rakja oda a fa alá az ajándékokat, mint a nő! (Aki amúgy is Mikulás, húsvéti nyuszi és fogtündér egy személyben.)

Sokan ezt azért csinálják, mert imádják a szegény én szerepet. Aki ugyanis sokat melózik, az később ezt hangosan és sokszor el is mondhatja másoknak. Sopánkodhat, hogy ő mindent a családért tesz, szenvedhet, hogy megszakad a sok munkától. Ezt igazából azért teszi, mert erre általában sajnálkozás a válasz, ami energiát ad a panaszkodónak.

Meglehet, hogy a nő egyáltalán nem lubickol ebben a mindent megoldó, mindenhol ott levő szerepkörben, de ezt osztották rá. Ezt látta a nagyanyjától meg az anyjától, ezt várja el tőle a férje, az anyósa, a szomszédja. Megszólnák érte a faluban, ha nem pucolná ki a házat tetőtől talpig, és mit mondanának a kollégái, ha nem sütne legalább ötféle süteményt. és megint ott vagyunk a mások elvárásainak való megfelelésnél.

Ősi szokás a társadalomban a nők vállára rakni nemcsak a sima háztartás vezetésének a terheit, hanem az ünnepekre való készülődés extra súlyát is. A nő erős, persze, hogy bírja hajnaltól estig a robotot, bevásárol, halat pucol, ajándékokat csomagol.

Azzal viszont már senki sem törődik, hogy éjszaka hullaként rogy be az ágyba. Azzal ki foglalkozik, hogy ennek mi az ára? Kiégés, depresszió, testi tünetet, sokszor súlyos betegségek. Aki ugyanis betegséget kreál magának, annak végre megvan a joga pihenni. Sok nőnek csak úgy van lehetősége megúszni a karácsonyi hajcihőt, ha összehoz magának egy lábtörést vagy vakbél-műtétet. Ahelyett, hogy tudna nemet mondani, vagy megtanulná a különböző feladatok delegálását, azaz másoknak való kiosztását.

Stresszben kevés, feladatokban csökkentett karácsonyt kívánok Kedves Olvasóimnak!

Sok nő egyben

Most nem konkrétan az ezerkarú nőről fogok írni, akinek rengeteg helyzetben kell helyt állnia – de azért kicsit mégis.

Nemrég olvastam Soma írását az Új Egyensúly oldalon arról, hogy neki hány neve van. (Mamagésa, Gyöngyi, Gondos Muci, Klára, Mazsola, hogy csak néhányat említsek). Természetesen hivatalosan egy, de a különböző szerepeket, létállapotokat a különböző nevei jelképezik, jellemzik.

Elevenembe vágott az írása, mert én életem 44 éve során már nagyon sokszor változtattam (akár hivatalosan, akár csak a köznapi életben) nevet. Lássuk csak a listát (hosszú lesz!): Tóth Andrea Klára, Tóth Andrea, Erdélyiné Tóth Andrea, E. Tóth Andrea, Tihanyi Andrea, Tihanyi Andrea Réka, Tihanyi Réka, Tóth Réka, Réka Réka, Szabó Andrea, Szabó Réka… Látszik, hogy egyes nevek teljesen elkoptak, mások újként érkeztek hozzám, néha két keresztnevet használtam párhuzamosan, stb. Jelenleg a személyi igazolványomban Szabó Andrea Klára (!) áll, de az emberek most már Szabó Rékaként ismernek.

Én valahogy úgy érzem, hogy ezek a neveim nem a különböző szerepekhez, inkább a folyamatosan változó életszakaszokhoz kötődtek. Indián-mániás vagyok, és köztudott, hogy az indiánok is így csinálták: minden életszakasz-váltásnál név-változtatás is történt. Ami nálam jól látszik, az a házasságkötésekkor illetve válásokkor bekövetkező név-változtatások. De történt, hogy „csak úgy” felvettem és elkezdtem használni egy általam tetsző, engem jól jellemző nevet.

Most gondolj te is bele életed szakaszaiba, illetve az általad „játszott” (néha véresen komolyan játszott) szerepekbe. Milyen név fejezik ki a vadmacskát és melyik az anyát? Hogy tudnád elnevezni a precíz titkárnőt, és hogy a házimunkát, kertészkedést végző nőt? Más nevet kapna a feleség, és mást a barátnő? Ugye, hogy a bennünk élő gyermeket, felnőtt nőt, illetve ős-bölcset más és más nevek jelképezhetik?

A szerepeken és életszakaszokon már sokszor elgondolkoztam, de a fenti kérdésekkel magamnak is adtam egy feladatot. Ha kiötlöm a név-táramat, ígérem, veletek is megosztom!

Egyéniség

Mostanában az aktuális Nőszirom-témák ihletnek meg annyira, hogy hosszabban írjak róluk a blogra. Múltkor az adventi hit-remény-szeretet témát körüljáró téma okán írtam a hitről, most viszont az egyéniségről elmélkedek.

Az egyéniség megnyirbálása már gyerekkorban elkezdődik, és az intézménybe kerüléssel felgyorsul. Az egyéniség keresése és kifejezése viszont legelőször kamaszkorban jelenik meg az embernél. Az a vicces, hogy a magukat nagyon egyéninek gondoló fiatalok épp azokat a külsőségeket és viselkedésformákat keresik, amelyek segítségével aztán egy bizonyos csoportba be tudnak tagozódni. 

Tehát a csoporton belül gyakorlatilag tök egyformák lesznek, egyéniségük abban nyilvánul meg, hogy más csoportoktól különböznek külsőségekben. Gondoljunk csak a rockerekre, hippikre, punkokra, vagy a dohányzásra, szipuzásra.

Ilyen az én kamaszkoromban is volt, amikor nagyon egyedi módon akartam alternatív lány lenni, ezért ugyanolyan fekete cuccokba öltöztem, ugyanúgy felnyírtam a hajamat, és ugyanolyan darkos sminket használtam, mint az összes többi alteros. Így aztán élesen elkülönültem a vállra vetett bomberdzsekit, felzselézett hajat és bumszli cipőt viselő diszkósoktól.

Abba azért elég durva belegondolni, hogy egyediek és megismételhetetlenek vagyunk. Senki a világon nem néz ki úgy, mint te, kivéve az egypetéjű ikreket és a legjobb imitátorokat. Az nagy kérdés, hogy valakinek miért lehet életcélja az, hogy egy híres embert utánozzon, ahelyett, hogy kibontakoztatná saját valódi egyéniségét? Talán az is előfordult már veled, hogy másnak hittek, mert annyira hasonlítottál egy ismeretlenre, és bizonyára hallottál már az alteregókról is.

De ez csak a külsőség, és abban már tényleg egészen bizonyos vagyok, hogy senkinek nincsenek pontosan ilyen belső tulajdonságai, ilyen gondolatai, mint neked.

Eszembe jut egy filmbéli jelenet a Brian életé-ből, ahol szegény Brian hasztalan győzködi a népet, hogy gondolkozzanak önállóan, különbözzenek egymástól, és ne hagyják, hogy bárki megmondja, mit csináljanak. A hívők kórusban kiabálják: „Igen, mi mind egyéniségek vagyunk!”.

Mások gondolkodás nélküli utánzása – a kisgyerekeken kívül, akik így tanulnak és fejlődnek – meglehetősen dedós dolognak tűnik. Erről pedig egy Szutyejev mese ugrott be, ahol Kispipi minimális egyéniséggel se rendelkezik, így mindig ugyanazt szajkózza, és ugyanazt csinálja, amit Kisréce. Egészen addig, míg majdnem a vízbe fúl emiatt a tulajdonsága miatt.

Az egyéniség az, ha valamelyest kilógunk a sorból, de nem úgy, hogy mások legjobb tulajdonságait összeollózzuk és magunkra aggatjuk. Ez történt egy másik Szutyejev mesében, ahol a liba feltűnő egyéniség szeretett volna lenni, ezért kölcsönvette a páva farktollait, a pelikán zacskós csőrét – aztán majdnem pórul járt a rókával szemben. A tanulság: inkább színes egyéniségünkkel tűnjünk ki a szürke tömegből, mint mások majmolásával.

Hit

A legtöbb ember, aki meghallja ezt a szót, rögtön a vallásra asszociál. Pedig sokkal tágabb értelemben használjuk, mint ahogyan azt elsőre gondolnánk.

Tudományos értelmezések szerint az a hit, amikor olyan dolgokat fogadunk el, amelyek igazából semmivel sincsenek megalapozva. Sem saját vagy mások tapasztalataival, sem logikus gondolkodással. Sokszor olyan dolgokat is elhiszünk, amelyekre az égvilágon semmiféle racionális bizonyítékunk sincsen.

Naivnak tűnhet az az ember, aki mindenféle megalapozottság nélkül, sőt, akár éppen hogy ennek ellenére hisz valamiben, valakiben. A bántalmazó kapcsolatban élő nő századjára is elhiszi a férjének, hogy megváltozik, és soha többé nem fogja őt verni – pedig ennek az előző 99 példa alapján az égvilágon semmilyen megalapozottsága sincsen.

Ha valaki öltönyben, nyakkendőben szólít meg minket, azzal sokkal barátságosabbak vagyunk, mint azzal, aki toprongyos kabátban és lyukas cipőben, mert úgy hisszük, a jó megjelenés egyenlő a becsületességgel és megbízhatósággal. Ezt a hitet támasztotta alá az a kísérlet is, amikor cigány művészeket és tudósokat sztereotip ruhákba (rapper, prostituált, vajda, jósnő, gengszter) öltöztetett, így rögtön elhittük róluk, hogy „rossz” emberek.

Van, aki azt mondja, hogy ő józan paraszti ésszel gondolkozik, és nem hisz semmilyen hókuszpókuszban, és vannak, akik fanatikusak, akik akkor is ragaszkodnak a hitükhöz, amikor azt minden és mindenki cáfolja. Azért vannak átmeneti fokozatok is, a feltételezéstől, gyanakodástól kezdve a vélekedésen át egészen a meggyőződésig.

A hitet legkönnyebben az illuzionisták tudják bennünk felébreszteni avagy megcáfolni. Elhisszük, hogy kettévágták? Hogy magától szabadult ki? Hogy meggörbítette a kanalat?

Jobban elhiszünk valamit, ha azt olyan ember állítja, akit ismerünk, és emiatt megbízunk benne. Ezt használják ki a különböző szekták vezetői is, de a hétköznapokban ez a reklámok manipulálásának egyik eszköze is. (Lásd. például a korpásodás elleni hajsampon esetét, amit azért veszünk meg, mert Ő, a nagy celeb ajánlotta.) A személyes bizalom az alapja a személyi kultusznak is, de a hétköznapi életben is megjelenik, mikor mondjuk egy alkoholista bizonygatja, hogy most aztán tényleg le fog szokni, mi meg ezt elhisszük neki.

Az életmódunkat is befolyásolja a hit, például ha mániákusan hiszünk a paleo-táplálkozásban vagy amikor elhisszük a brit tudósok azon állítását, hogy a tej (hús, csoki, tojás, tetszés szerint behelyettesíthető) nagyon egészségtelen.

A hit akár kórossá is válhat olyan esetekben, amikor valaki a saját tévképzeteinek hisz (így alakulnak ki a fóbiák), illetve veszélyes is lehet, például ha egy szélhámosnak hiszünk, aki kicsalja tőlünk az utolsó fillérünket is.

Life coach-ként az egyik legfontosabb dolognak tartom, hogy mindenki az önmagába vetett hitet erősítse meg, hiszen ez az egészséges önbizalom alapja.

Nőszirom Nyílt nap

Női life coach csapatunk közel fél éves munkájának megkoronázása lesz a vasárnapi nyílt nap - az újrakezdés jegyében. A helyszínt a Harmónia Palota biztosítja, ahol három (egy nagy és kettő kisebb) teremben zajlanak majd a programok november 4-én reggeltől estig. 

Amikor májusban kipattant a fejemből az ötlet, hogy a nők megsegítésére összeszedem a magyar női life coach-okat, álmodni sem mertem volna, hogy ez lesz belőle. Akkor frissen végzett life coach-ként csak annyi volt a célom, hogy szülessen meg valamiféle összefogás. 

A nevünk Nőszirom lett, ami kifejezi nőiességünket, sokféleségünket, és a közös célért végzett tetteket is. Mottónk: Tudásunkat és sokszínűségünket egyesítve hozzájárulunk a női lét örömteli megéléséhez

Jelenleg több mint ötvenen vannak a szakmai csoportunkban, ebből kb. 15 fő a kemény mag. Létrehoztunk egy fb-oldalt (https://www.facebook.com/noszirom.noicoachok/?modal=admin_todo_tour) és egy fb-csoportot is Nőszirom klub néven. (https://www.facebook.com/groups/313725886044739/ )
Egyedül képtelen lennék ezt csinálni, ez kőkemény csapatmunka. Mindenki derekasan kiveszi a részét a feladatokból. Havonta találkozunk személyesen Budapesten, hetente tartunk online audio-chat-et, de persze napi szinten tartjuk egymással a kapcsolatot a fb-on. 

És amin hat hónapja dolgoztunk, annak az első igazi gyümölcse beérett. Nyílt Napot tartunk!!! Ennek főpróbája volt az augusztusi szakmai napunk, ami olyan sikeres volt, hogy úgy éreztük, kitárhatjuk végre a kapukat a nagyközönség felé. 
Központi témánk az újjászületés, amihez azt a jelképet találtuk meg, amikor a bábból pillangó lesz. 

14 tagunk lesz jelen, plusz Judit, aki sajnos nem tud Angliából hazarepülni, de lélekben velünk tart. A virtuális térből ad elő Viki, aki Kanadában él. Orsi szerencsére haza tud utazni

Németországból, és erősíti az előadók csapatát. Előad még Aranka, Brigi, Nóra, Petra és Kriszta. Petra tesztet értékel, Kriszta asztrológiai elemzést ad. Timi masszíroz, Klári Access kezelést ad és workshopot tart, Edina hangfürdőzik. Lehetőség van a coaching különböző válfajait a gyakorlatban is kipróbálni: csoportos (Ritával), párkapcsolati (Anita), egyéni (Brigi, Aranka, Andi, Orsi), illetve art coaching (Aranka). 

Én pedig női táncot fogok tartani illetve interaktív beszélgető-kört a női szerepekről és életszakaszokról.
Tarts velünk te is! Várunk!
https://www.facebook.com/events/687683584937512/

Interjú(k)

Régebben, úgy huszoniksz éve elkezdtem a sajtó iránt érdeklődni. Az indíttatás adott volt, édesanyám ugyanis 39 évig a Magyar Rádióban dolgozott. Na nem riporterként vagy szerkesztőként, hanem a pénzügyi osztályon, de azért ebbe a közegbe valamelyest beleszülettem. Mondhatni, a médiában nőttem fel.

Húsz éves korom táján kezdtem el a sajtóban dolgozni. A Danubius Cappuccino-ban riporterkedtem, a „Magyarországról jöttem”-ben szerkesztettem, a TV22-nél pedig a televíziós újságírásba is belekóstoltam.

Az egyetem elvégzése után az ELTE Szociológiai Intézetének média szakába is belekezdtem, de nem fejeztem be. Mondhatná erre egy kívülálló, hogy meghátráltam, de ez nem igaz: tudatos döntés volt. Nagyon nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket: többnyire száraz, elméleti ismereteket adott az elvárt gyakorlatias tudás helyett.

Sok szempontból érzem úgy, hogy az utóbbi időkben mintha visszaköszönnének az életemben a régi dolgok. Visszatértem a civilizációba, tanultam (life coaching-ot), elkezdtem tanítani - és újra kapcsolódni kezdtem a sajtóhoz. Egyrészt én a blogok írását is annak tartom, másrészt most átkerültem a ló, azaz a mikrofon túloldalára.

Ezúttal nem én fogok kérdezni, hanem engem kérdeznek. Méghozzá life coach-ként – ezért is került ez az írás erre az oldalra. Egyszóval: interjúk készülnek velem!

A sors fura fintora, hogy mindkettő élőben, és mindkettő épp holnap.

Délelőtt 11.45 körül a Karc FM Rádió délelőtti magazinműsorában fognak kérdezgetni telefonon a Nőszirom - Női Life Coach csapatról, valamint a november 4-i Nyílt Napunkról.

Este 20.25-kor pedig a Riport Randevú, azaz Vitális-Csizmadia Viktória vendége leszek! Ez egy videós online interjú lesz, ahol élőben mutatkozom be, és mutatom be kezdeményezésünket. Elmondom, mi az összefogásunk célja, és persze a nyílt nap programjairól, előadóiról, témáiról is mesélek.

Ennek a napnak az alcíme az újrakezdés és újjászületés. Érdekesség, hogy az egyik előadó, Hőss Klára is csatlakozik hozzánk egy időre, aki saját programjairól, a stressz-oldásról, az Access Bars-ról és az önbizalom turbózásról fog mesélni nektek.

Nagyon izgatottan várom!

Ha téged is érdekel, kapcsold be délelőtt a Karc FM-et vagy este a Riport Randevút!

És tarts velünk!

Női témák

Vannak női magazinok meg férfi magazinok. És élnek olyan sztereotípiák a magazinok szerkesztőiben (no meg az emberekben úgy általában), hogy mi érdekli az egyik nemet, és mi a másikat.

Mielőtt megírtam ezt a cikket, kíváncsiságból ránéztem néhány online férfimagazinra. Ízelítőnek álljon itt néhány téma: szakállápolás, a nők meghódítása, márkás órák, kapuzárási pánik, autók-motorok, hogyan udvaroljunk, öltöny-nyakkendő, impotencia, foci, elvált apák, tőzsde, hűtlenség, vadászat, prosztatarák… Érdekes kép rajzolódhat ki mondjuk egy marslakóban a föld férfi lakóiról, ha csak ezeket a szalagcímeket olvassa el.

A női magazinokhoz már jobban hozzá tudok szólni, hiszen szoktam olvasgatni a Nők Lapját. Amiben gyakorlatilag teljesen átlapozom a jellegzetes női témákat, úgy mint hajápolás, kozmetika, smink, receptek, horoszkóp, és inkább az emberi történeteket olvasom el. De mivel most képben akartam lenni a tipikus női témákkal is, erről is böngészgettem egy kicsit.

Fogyókúra, online társkeresés, tűsarkú körömcipők, csecsemőápolás, plasztikai sebészet, férfiak elcsábítása, esküvő, féltékenység, mellrák, szinglik, műköröm, orgazmus… Vajon ezekhez mit szólna a marslakónk?

A Nőszirom csapattal elindítottunk egy facebook-oldalt, ahol olyan témákról igyekszünk írni, ami szerintünk a nőket érdekli. Ezt kétféleképpen tudhatjuk meg. Egyrészt saját magunkból indulunk ki, hiszen nők vagyunk, harmincasok, negyvenesek, ötvenesek, egyedülállók, feleségek, anyák, dolgozó nők, háziasszonyok. Life coachként kevésbé tudunk neked a műkörömépítés vagy a mellplasztika témájában segíteni, de ha válás után szeretnél talpra állni, bizonytalan vagy a nőiességedben, szar anyának érzed magadat, vagy nem tudsz megfelelni a rengeteg női szerep elvárásainak, akkor talán érdekes minket olvasnod, hozzánk fordulnod.

Másfelől úgy ismerhetjük meg olvasóink érdeklődési körét, ha megkérdezzük tőlük, őket mik érdeklik. Téged milyen témák érdekelnek? Miről írjunk a Nőszirom-oldalon? És miről írjak én itt a Réka Life Coach blogban? Előre is köszönöm, ha ötleteiddel segítesz!

Nőszirom - hierarchia, csoportok

A Nőszirom női life coach csoport mintha turbó sebességre kapcsolt volna! Amikor pár hónappal ezelőtt kipattant a fejemből a szikra, hogy megalapítsam ezt a közösséget, álmomban se mertem gondolni, hogy ez lesz belőle. Hihetetlenül aktív, és nagy szaktudású életvezetési segítőkkel hozott össze a sors, akikből megalakult egyfajta belső mag, mely kábé 15 főt számlál. Mi dolgozunk a legtöbbet, és mi is döntünk mindenről. 

Nálunk nincs demokrácia! Nem is hiszek benne. A mi csoportunk hierarchikus rendszer, ahol annak van a legtöbb beleszólása az ügyekbe, aki a legtöbb energiát is fekteti bele a munkába. Tehát több jog, de több felelősség is. Aki többet tesz a fazékba, az többet is vehet ki belőle. Olyasmi ez, mint a vének tanácsa vagy a törzsfők gyűlése. A tagok részt vesznek a heti online megbeszéléseinken, a havi személyes találkozóinkon, ötletelnek, döntéseket hoznak. (A képet természetesen a poén kedvéért választottam, és nem tükrözi a mi hozzáállásunkat.)

A szakmai csoportunk már jóval tágabb, jelenleg több mint 50 főt számlál. Itt tag lehet bárki, aki life coach, vagy ehhez közel álló segítő foglalkozású. Közülük vannak, akik aktívan posztolnak, kommentelnek, mások csak a csendes megfigyelői státusznál maradnak. A csoport nevéből is adódóan ide szakmai posztokat teszünk fel, és itt adunk információkat egymásnak a különböző projektjeinkről (szakmai nap, nyílt nap).

A Nőszirom - Női Coachok a Nőkért oldal a mi nyilvános fórumunk. A nagyközönség részére szánt információk itt jelennek meg. Tulajdonképpen olyan, mintha egy blog lenne, és ez helyettesíti egyelőre a már készülő honlapunkat is, hiszen itt töltünk fel magunkról bemutatkozásokat, és ide tesszük fel az eseményeinket, híreinket is.

Alig egy hete alakult meg a Nőszirom oldal követőiből-kedvelőiből a Nőszirom klub. És máris több mint 150 tagja van! Ez egyelőre virtuális közösség, ahol különböző, nőket érintő témákat dobunk be mi, vagy akár a csoport bármely tagja, és ezeket lehet együtt megvitatni. Terveink szerint havonta igazi klubnapot fogunk tartani, ahol a klubtagok személyesen is megismerkedhetnek, beszélgethetnek egymással.

Végezetül hadd ajánljam nektek első nyitott rendezvényünket:

Nőszirom – Nyílt nap az újjászületés jegyében

https://www.facebook.com/events/687683584937512/