A nő és a karácsony

A neten a következő kérdések jöttek velem szemben az elmúlt napokban:

Számodra is az egyik legfőbb stressz-forrás a karácsony? Kinek akarsz megfelelni karácsonykor: mások elvárásainak vagy saját magadnak? A nő feladata megteremteni a család ünnepi hagyományait? Te is az utolsó pillanatra hagyod a karácsonyi ajándékok beszerzését? Nálatok is csak a nő végzi az ünnep előtti nagytakarítást?

Ha alaposan megvizsgáljuk a fenti kérdések központi motívumát, az minden esetben az, hogy az ünnepek szervezése és lebonyolítása a nők feladata. Punktum.

Ha ez nálatok is így van, érdemes azon elgondolkozni, hogy te jól érzed-e magadat ebben a központi szerepben. Vannak, akik örömmel passzolnának le feladatokat a férjnek vagy a gyerekeknek, azok viszont csöppet se veszik az adást, így marad a mártírság. Másoknál azért alakult ez így, mert a nő úgy érzi, a férfiak ezeknek a feladatoknak a megoldására egyszerűen genetikailag képtelenek. A férfi kezében nem áll jól a portörlő-rongy. A pasik a sarkokban úgyse porszívóznak ki soha. Ami a férjem számára rend, az nekem a totális káosz.

Ha te vagy a családi ünnep-lebonyolító, az lehet azért, mert szeretsz a figyelem középpontjában lenni. Hadd lássa a család, hogy hol az ablakot pucolod, hol a bejglit tekered, hol a díszeket válogatod. És nehogy már más rakja oda a fa alá az ajándékokat, mint a nő! (Aki amúgy is Mikulás, húsvéti nyuszi és fogtündér egy személyben.)

Sokan ezt azért csinálják, mert imádják a szegény én szerepet. Aki ugyanis sokat melózik, az később ezt hangosan és sokszor el is mondhatja másoknak. Sopánkodhat, hogy ő mindent a családért tesz, szenvedhet, hogy megszakad a sok munkától. Ezt igazából azért teszi, mert erre általában sajnálkozás a válasz, ami energiát ad a panaszkodónak.

Meglehet, hogy a nő egyáltalán nem lubickol ebben a mindent megoldó, mindenhol ott levő szerepkörben, de ezt osztották rá. Ezt látta a nagyanyjától meg az anyjától, ezt várja el tőle a férje, az anyósa, a szomszédja. Megszólnák érte a faluban, ha nem pucolná ki a házat tetőtől talpig, és mit mondanának a kollégái, ha nem sütne legalább ötféle süteményt. és megint ott vagyunk a mások elvárásainak való megfelelésnél.

Ősi szokás a társadalomban a nők vállára rakni nemcsak a sima háztartás vezetésének a terheit, hanem az ünnepekre való készülődés extra súlyát is. A nő erős, persze, hogy bírja hajnaltól estig a robotot, bevásárol, halat pucol, ajándékokat csomagol.

Azzal viszont már senki sem törődik, hogy éjszaka hullaként rogy be az ágyba. Azzal ki foglalkozik, hogy ennek mi az ára? Kiégés, depresszió, testi tünetet, sokszor súlyos betegségek. Aki ugyanis betegséget kreál magának, annak végre megvan a joga pihenni. Sok nőnek csak úgy van lehetősége megúszni a karácsonyi hajcihőt, ha összehoz magának egy lábtörést vagy vakbél-műtétet. Ahelyett, hogy tudna nemet mondani, vagy megtanulná a különböző feladatok delegálását, azaz másoknak való kiosztását.

Stresszben kevés, feladatokban csökkentett karácsonyt kívánok Kedves Olvasóimnak!