Kreativitás - A life coachnig során fejleszthető

Nem is gondoltam volna, hogy a coachnig ennyire sokoldalú dolog! Most, ahogyan egyre jobban haladok tanulmányaimmal, döbbenek rá, mennyi mindenhez köze van. Igazából az élet minden területét felöleli. Már most imádom, és alig várom, hogy ez legyen a hivatásom!

Legutóbb a kreativitásról tanultam, ami eléggé nekem tetsző témakör. Korábban eléggé kreatív embernek tartottam magamat, gyerekként-kamaszként folyton rajzoltam (rajzból is érettségiztem!), mindenféléket alkottam magamnak (batikolás, ékszerek, stb.), és már akkor is sokat írtam. Aztán valahogy beszűkültem kissé, először a munka, majd a babázás miatt nem igazán éreztem úgy, hogy kreativitásom szárnyal. Később a gyerekeimmel való közös alkotásokban találtam meg újra ezt a lelkesedést, na meg ugye újra el kezdtem írni: blogok, novellák, regények, de ez itt most tényleg nem a reklám helye…

Rájöttem, hogy a kreativitást én eléggé szűk-látókörűen értelmeztem eddig, mert nekem ez a kifejezés mindig valamilyen művészi alkotás létrehozását jelentette. Ami látható, hallható, olvasható. A szó, hogy művészet, már önmagában bizonyos mértékű rátermettséget, tehetséget feltételez.

Pedig a kreativitás nemcsak konkrét, kézzelfogható dolgok megteremtéséről szól, de nem ám! Hanem arról, hogyan állunk hozzá egy problémához, és mennyire változatosan, eredetien tudjuk azt megoldani.

Az iskolában legtöbben azt tanuljuk, hogy egyfajta problémára egyfajta megoldás létezik. Ha nem úgy jutunk a megoldásig, ahogyan azt tőlünk elvárják, akkor azt igencsak kevés tanár értékeli. Épp ezért megszokjuk, hogy a suliban a sémák, sablonok alkalmazása a nyerő. Ez megtanulható, begyakorolható, ettől kényelmessé és biztonságossá válik az élet.

De vajon erről szólna valójában az élet? Ami amúgy sokszínű és hiába van ott a természet rendje, azért egyáltalán nem olyan kiszámítható, mint egy matekpélda. Ötöst könnyen szerezhetünk az előbbi fajta hozzáállással, de a valós életben bizony könnyen meg is bukhatunk, ha nem sajátítjuk el a kreatív gondolkodást.

A kreativitásnál mindig többféle, sőt, rengeteg féle megoldás létezik. Minél vadabb, annál jobb! Az ember nem bemagolt sablonokat alkalmaz, hanem mondjuk asszociációkat (képzet-társítás). Kell hozzá nagy adag fantázia, amikor a képzeletünket hívjuk segítségül. A kreatívan gondolkodó emberek játékosak, és szinte gyermeki kíváncsisággal állnak a világhoz. Nem mellesleg jó a humoruk is.

Egy probléma megoldásánál az a nyerő, ha megkérdőjelezzük a megkövesült sémákat. Újszerű kérdéseket kell tudni feltenni, amikre aztán eredeti válaszok születhetnek. Rá kell tapintani a lényegre, nem elveszni a részletekben. Megtalálni a kapcsolatot látszólag össze nem függő dolgok között.

Ti például hányféle dologra tudnátok használni egy fadarabot? Ha tíznél több ötlet pattant ki a fejetekből, akkor már jó úton jártok a kreativitás felé. Ha ezek egyedi megoldások, akkor már eléggé kreatívnak számítotok. Ha pedig ötleteitek igazán spontánok, és újszerűen alkalmazhatók, akkor csillagos ötöst érdemeltek kreativitásból.

Van egy jó hírem, sok gyakorlással a kreativitás fejleszthető. A későbbiekben hozok is majd nektek ilyen gyakorlatokat. De legközelebb a művészeti coaching-ról fogok tanulni, épp ezért írni is nektek.

Elméletből a gyakorlatba - Tanulom és gyakorlom a life coachnig-ot

Ezerrel zajlik az elméleti képzésem, és szívom is magamba a tudást rendesen, de mostanában mintha kicsi átbillent volna a mérleg a gyakorlat oldalára. Nemrég beszámoltam nektek az Everness-es akciómról, most pedig megtörtént a tanfolyam egyik mérföldköve: a skype-os próba-coachnig.

Ehhez először is kellett kerítenem egy megfelelő alanyt. Olyat, aki hajlandó eljönni hozzám egy-másfél órára, de olyat, aki nem túlzottan közeli ismerős, akinek az életét annyira nem ismerem behatóan. Szükséges ehhez egy bizonyos távolságtartás, épp ezért nem tanácsos közeli barátokat „coacholni”, pláne nem családtagokat.

Már korábban készítettem egy nagyon általános vázlatot, hogy legyen kapaszkodóm, de elhatároztam, hogy nem fogok hozzá mereven ragaszkodni. Mielőtt megérkezett az illető, a tanárommal átbeszéltük a legfontosabb tudnivalókat, tehát megtörtént egyfajta ráhangolódás a részemről. Aztán megérkezett az „ügyfél”. Ezt úgy kell elképzelni, hogy mi ültünk a kanapén, a laptopot leraktam az asztalra, és a tanárom skype segítségével követett minket.

Végigmentünk egy körülbelül egy órás coaching-folyamaton, ahol főként az időgazdálkodás volt a téma. Erőforrások, akadályozó tényezők, múltbéli sikeres minták, megoldási alternatívák… Egész szépen kiveséztük a témát. Kicsit izgultam, úgyhogy talán kapkodtam egy csöppet, de azért egész jól sikeredett. A végén aztán természetesen a tanárommal kettesben részletesen kiértékeltük az egészet.

A bizalmas légkört szerintem könnyedén megteremtettem, és az értő figyelmet is kellőképpen alkalmaztam. A kérdéstechnikán, a dicséreten, és a csenden nem ártana még javítanom. Igyekszem.

Azóta egy barátnőm is járt nálam próba-coachnig-on, hivatással összefüggő gondokkal kapcsolatban, és közben még egy másik is bejelentkezett. És én még azon izgultam, hogy honnan lesznek majd ügyfeleim. Ezen a blogon kívül sehol sem hirdetem magam, csak az ismerőseim tudják, milyen nagy váltásra készülök. De ez a „csak” nálam erőteljes idézőjel, hiszen nagyon kiterjedt a kapcsolati hálóm. Ahonnan csak fog mindig akadni valaki, akinek a barátjának a testvérének a haverja… Szóval úgy érzem, ez a kapcsolati tőke lesz számomra a legjobb marketing, hiszen a fenti ismerősök, ha jól tettem a dolgot, majd viszik híremet az országban.

Azt hiszem, legközelebb erről fogok írni, a kapcsolati hálóról. Vagy talán a coaching menetéről. Vagy még nem is tudom, annyira sok érdekes téma kavarog a fejemben. Csak győzzétek olvasni!

Hat kalap - Egyik kedvenc life coaching módszerem

Nagyon jó módszerről tanultam a képzésen nemrégiben, ami bizonyos szempontból játék, bár annak a véresen komoly fajtája.

Az elnevezése, „Hat kalap”, illetve a jelképek következetes használata egyfajta csintalankodásra készteti az embert, miközben sorsdöntő lépéseket tesz meg életútján.

Vannak emberek, akik mindig a józan ész alapján döntenek, másokat pedig rendszerint a szívük vezérli elhatározásaik meghozatalában. Akadnak olyanok, akik folyton borúlátóan szemlélik saját életüket, de olyanok is, akik még a legvacakabb helyzetben is képesek az élet napos oldalát nézni. Az emberek nagyobb csoportja a múltban tanult minták, az eddig jól bevált módszerek alapján cselekszik, ám vannak úttörők, akik nem riadnak vissza formabontó megoldásoktól sem.

A „Hat kalap” módszer alapja a párhuzamos gondolkozás. Az emberekben különböző viselkedési és gondolkodási módok mind megvannak, de persze van, amelyikre hajlamosabbak vagyunk. Ilyenek a tipikusan optimisták vagy pesszimisták, az agy-emberek vagy a szív-lények.

A módszer segítségével adott pillanatban egyféle szemszögből tudunk vizsgálni egy problémát, így az eltérő gondolkozású emberek mindegyikének szempontjai érvényesülhetnek.

Jelképrendszere szándékosan mesterkélt, hiszen képzeletben felvesszük a fejünkre a különböző színű kalapokat, így mindig más szemszögből tekintünk a helyzetre, más módszerrel nézzük meg az adott problémát. A „Hat kalap”-ot lehet külön-külön, de párhuzamosan is futtatni, a lényeg, hogy a folyamat során végig következetesen alkalmazzuk. És, csakúgy, mint az életben, egyszerre csak egy kalap lehet a fejünkön!

Nézzük hát a különböző színű kalapokat:

- A Fehér kalap objektív, ez felelős a tényekért, a száraz információkért.

- A Piros kalap viszont erősen szubjektív, övé az érzelmek, érzések, megérzések világa.

- A Fekete kalap óvatosságra int, ellenvetései vannak, ő a biztonsági játékos. Felhívja a figyelmet a nehézségekre, a kockázatokra.

- A Sárga kalap ezzel szemben az örök optimista. Ő az előnyökre, a megoldásra fókuszál. Derűlátó és céltudatos, segítségével pozitív szemmel tekinthetünk a jövőbe.

- A Zöld kalap az igazi újító, aki a jobb és eredményesebb megoldásokat keresi. ő a változtató, a felfedező. Kreatív és rugalmas, szívesen kísérletezget. Kimozdít a megrögzült mintákból, javaslatokat tesz a cselekvésre. Ez egy provokatív „kalap”, ami szokatlan nézőpontból láttatja a helyzetet.

Ha az ember csak önmagában beszélget, akkor igazából elég ez az öt kalap is.

- Ha többen vannak, akkor szükség lehet a hatodik kalapra, a Kékre. Ő a menedzser, aki a stratégia alkalmazását segíti, a folyamatot irányítja, szervezi. A gyakorlatban a kék kalapot a Life Coach „viseli”. 

Próba-coaching

Megtörtént életem első próba life-coachingja!

Íme az előzmények:

Az Everness-en már tavaly megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy az ÉletIskola-előadásokon felül valami mást is szeretnék csinálni. Akkor még csak úgy lazán és kötetlenül arra gondoltam: egyszerűen beszélgetnem kellene az emberekkel. Eleget mesélek én magamról, magunkról, itt az ideje, hogy végre én hallgassak meg másokat. És ha tudok, akkor segítsek is.

Mostanra a dolog már kezdett mederbe terelődni, és formát kapott ez a kósza ötlet. Életút támogatás, életvezetési segítség. És neve is lett a „gyereknek” (igaz, egyelőre sajnos csak angolul): Life Coaching.

Az idei fesztivál előtt készítettem itthon egy táblát. Fogtam egy kartonlapot, lefestettem sárgára, és ráírtam narancssárgás-barnás betűkkel: RÉKA Life Coach, életút segítő, valamint az aljára: Beszélgessünk! A nagylányom szépen kipingálta, én pedig magammal vittem a hátizsákban az Everness-re.

Amikor már túl voltam minden kötelezettségen, előadáson és betervezett programon, fogtam ezt a táblát, meg egy polifoam-ot, és kiválasztottam egy megfelelő helyet. Azaz olyat, ami árnyékban volt, hogy ne süljünk meg, eléggé forgalmas helyen ahhoz, hogy sok ember észrevegyen, de azért nem a nagyszínpad közelében, hogy lehessen egymás hangját hallani. Letelepedtem a polifoam-ra, és vártam. Azaz olvasgattam, nézelődtem, és kíváncsi voltam, lesz-e olyan, aki megáll, és beszélget velem.

Lett! Körülbelül öt perc múlva lehuppant mellém egy korombéli férfi. Attila. Megkérdeztem tőle, milyen témáról beszélgessünk, mi az, amivel esetleg nehézségek vannak az életében. Azt mondta: mindennel! Romokban az egész élete. Párkapcsolati válság, válás, gyermek, két ország közötti dilemma, bizonytalanság a hivatásában, és még egyebek.

Ha még nem is teljesen profin, de végigvezettem egy life-coaching szerű folyamaton. Megvizsgáltuk a lehetőségeit, elemeztük a megoldási alternatívákat. Fejben listát készített a mérleg pozitív és negatív oldaláról élete minden területén.

Nagyon tudatosan figyeltem rá, igyekeztem mindig végighallgatni, azaz sikeresen gyakoroltam az értő figyelmet. Többször rákérdezett, hogy én mit tennék a helyében, vagy kért volna tanácsot, de mint tudjuk, a life coach nem tanácsadó. Ezért inkább különböző gyakorlatokkal és kérdésekkel lendítettem tovább.

Nagyon jól esett, hogy többször is megdicsérte a kérdéseimet. „Hú, ez de jó kérdés! Ezen még soha nem gondolkoztam el.” A jövőbe néző gyakorlattól meg egyenesen el volt ájulva.

Konkrét cselekvési terv persze nem született, erre ezt az időkeret nem is volt alkalmas. Így is vagy másfél-két órát beszélgettünk. Mindenesetre nagyon hálás volt azért, amit adtam neki, és úgy érezte, most már könnyebben fog továbbhaladni életútján. Egy life-coach ennél többet nem is kívánhat.

Köszönöm, hogy te lettél az első, Attila!