Egy alkalom - Hogyan zajlik egy life coaching ülés?

A cím eléggé megtévesztő, hiszen egy coaching többnyire nem egy alkalomból áll, pont hogy egy hosszabb folyamat. De annyian kérdezgetik tőlem, hogy tulajdonképpen mi is zajlik egy ilyen ülésen, hogy megosztok párat a „titkok” közül.

Nehéz kiragadnom egy jellemző alkalmat. Már csak azért is, mert jómagam mindössze négy próba-coaching-gal büszkélkedhetek mindezidáig. Amelyek pont hogy nem mondhatók tipikusnak, és nemcsak azért, mert ekkor még végeztem a képzést, még csak tanultam mit és hogyan. Hanem azért is, mert ezek mindegyike egyetlen találkozás volt egy emberrel, ebbe kellett belesűríteni „mindent”, egyszer egy órába kellett beleadnom apait-anyait. És ugye a normál coaching során ez nem így történik.

Azért is nehéz egy alkalmat választani, mert a folyamat során van többféle találkozás. Mindig egy ráhangolódó, ismerkedő első beszélgetéssel kezdődik, és egy levezető, összegző, előre mutató utolsó beszélgetéssel zárul le. Azt sem lehet állítani, hogy e kettő között az összes alkalom menetrendszerűen ugyanarra a sémára épül fel.

Azért vannak elemek, amelyek rendszeresen felbukkannak a coaching során. Ilyen például a bemelegítés, a meghitt légkör megteremtése. Aztán a helyzetfeltárás, a probléma megállapítása. Megpróbáljuk megtalálni, milyen okok húzódhatnak a probléma mögött, mi annak a gyökere. Igyekszünk a két agyfélteke egyensúlyát megtartani, tehát az objektív tényekről ugyanúgy szó van, mint a személyes érzelmekről.

A coaching nem terápia. Nem igyekszik a múltban hosszasan vájkálni, csak annyiban érdekel minket, hogy az eddigi gátló tényezőket megszüntessük, illetve a korábbi sikeres megoldásokból tanulhassunk. A life-coaching sokkal inkább jövő-orientált és előre mutató. Épp ezért kulcsfontosságú része az ülésnek a cél meghatározása.

Ha megvan a cél, jöhetnek a korlátok, a fejlesztendő területek, illetve az erősségeknek az összegyűjtése, melyek a cél elérésében segíthetnek. Érdemes átbeszélni az elvárásokat, a környezet hozzáállását, az ügyfelet akadályozó, illetve támogató emberek.

Egyik kedvenc részem a folyamatból az, amikor az illető képzeletben a jövőbe utazik, és lefesti a képet a számára ideális életről. De hogy rögtön rámutassak arra, mi nem álmokban élünk és a föld fölött lebegünk, fontos, hogy reális megoldási módszereket is tudjunk ennek eléréséhez találni. A különböző lehetőségek összegyűjtése, az alternatívák átgondolása, a pozitív-negatív mérleg készítése mind fontos lépések a döntéshez.

Amikor a döntés megszületik, jöhet a gyakorlat. Meg kell tenni az első lépéseket, ki kell próbálni az elméletet a gyakorlatban. A kliens bizony kap házi feladatokat is, írásban megoldandó leckét, vagy konkrét, végrehajtandó cselekvéseket.

Ezekről a későbbiekben majd mind részletesen fogok írni. Például arról, hogyan lehet a meghitt légkört megteremteni. Meg arról is, milyen módszerekkel dolgozik a life-coach. Meg hogy milyen a jó „házi feladat”.

Mediátor - A life coachnig egyik ága a mediáció

A coaching egyik speciális fajtája a mediáció. A médium ugye egy közvetítő, köznyelvben a szellemvilág és a földi világ között. A média pedig a sajtó dolgozói (vagy inkább egy mögöttes hatalom) és az olvasók, hallgatók, nézők között képez hidat.

A mediátor is közvetít, méghozzá két (vagy akár több) ember között. Férj és feleség, szülő és gyerek, főnök és beosztott. Minek kell egyáltalán közöttük közvetíteni? Egy világban élnek, egymáshoz közel, hát nem tudják megbeszélni maguk a dolgaikat?

Nem! Ez a legnagyobb probléma, hogy nem. Az elmúlt időkben, egészen a közelmúltig (sőt, sajnos akár napjainkig is) ezek között a fele között alá-fölérendeltségi viszony volt jellemző. A férj uralta a feleségét, a főnök hatalommal rendelkezett a munkása fölött, a gyereknek meg apelláta nélkül azt kellett tennie, amit az anyja, még inkább amit az apja mondott.

Mára egyre természetesebb, hogy ezek a viszonyok kezdenek egyenrangúvá válni, azt azonban nem tanultuk meg az előző, hatalmi hierarchiák rendszerében nevelkedett generációktól, hogyan is éljük meg mindezt. Nem sajátítottuk el a megfelelő kommunikációt a dolgok megbeszélésére, a problémák közös megoldására.

Még a mai általános gyakorlat szerint is kétféle konfliktus-megoldási stratégia jellemző: az erőszakos akarat-érvényesítés, illetve a beletörődés, meghunyászkodás. Még azok is nehezen jöhetnek ki problémás helyzetekből, aki elhatározták, hogy ezeken túllépnek. Pedig a szándék már fél siker. A legtöbben ugyanis nem kérnek abból egy kívülálló harmadik személy jelenlétéből. Aki úgy dönt, hogy mediátor segítségét kéri, az már megtette az első fontos lépést a megoldás felé. Ez egyfajta tudatosságot jelez, amely állapotban a probléma-megoldás is jóval könnyebb.

Sajnos sokszor történik, hogy az egyik fél igazából nem is akarja ezt a hercehurcát, csak a másik cibálja oda. Tipikus eset, hogy a feleség döntése a mediáció, a férj csak úgy ímmel-ámmal egyezik ebbe bele. De legalább elmegy! Mert ha nem, akkor csak egyszemélyes coaching-ról lehet szó. Pedig mennyivel jobb, ha egy pár problémáját a két ember együtt akarja megoldani.

A mediáció több találkozás sorozata. Az elsőn és az utolsón mindenképp jelen kell hogy legyen mindkét fél. Közötte megejthetők külön-külön alkalmak is a coach-csal. Egyik érdekes technika amolyan beszélő-bot jellegű. Az egyik fél kap x időt (mondjuk 10 percet), hogy kifejtse a véleményét, azaz nála van a „beszélő-bot”. Ez alatt a másiknak tilos megszólalni! Utána ő kap 10 percet, amikor a saját véleményét közli a társával, mialatt ő szintén némán hallgatja, még ha hazugságot, vagy felháborító dolgot is hall.

Egymáshoz egyáltalán nem szólnak. A mediátor csak közvetít. Sokszor olyan vicces módon, hogy „a felesége tehát azt mondta, hogy…” (miközben a férj pontosan hallotta), és ugyanúgy ő adj át a férj véleményét a feleségnek. A végén mindenképp valamilyen kompromisszumos ((jobb esetben konszenzusos) megoldásnak kell születnie. Hogy a kettő között mi a különbség? Arról is írok majd nektek…

Life Coach lettem!

Life Coach lettem!!!

Még számomra is hihetetlen, de elérkezett a nap, amikor végeztem tanulmányaimmal. Mától fogva hivatalosan is LIFE COACH (azaz életút segítő, életvezetési támogató) vagyok.

Utoljára 21 éves koromban tanultam hivatalos keretek között, amikor is 1995-ben megkaptam angol nyelvtanári diplomámat. Azóta eltelt 22 év, és nemrég úgy döntöttem, hogy új szakmát szeretnék tanulni, újképesítést szerezni. Új élet, új hivatás. A korábbi tanítás és fordítás helyett a továbbiakban mások segítéséből és az írásból szeretnék megélni.

Komoly kétségek voltak bennem, hogy hogyan fogom tudni elvégezni a képzést. Az elején a tandíj és a beutazás okozott volna nehézséget, de végül sikerült egy ismerősöm online tanfolyamára beiratkozni, ami jóval olcsóbb volt az átlagnál, és nem kellett sehová bejárni oktatásra. De az továbbra is kérdés volt, hogy időben, energiában mennyire fogom bírni. Bírtam, mert az ember sokkal, de sokkal többet kibír, mintsem sejtené. Olvastam a buszon, jegyzeteltem a vonaton. Tanultam éjszaka, mikor már mindenki aludt, a feladatokat pedig lopott félórákban csináltam meg. A konzultációkat pedig akkorra időzítettem, amikor senki sem volt itthon. És sikerült!

A képzés három szinten zajlott. Egyrészt megkaptam az elméleti anyagot, amit szépen elolvastam, kijegyzeteltem és megtanultam. Az oktatóm az adott témához kapcsolódó gyakorlati feladatokat is küldött. Ezek azért voltak jók, mert egyrészt fejlesztették önismeretemet, másrészt ezeket a gyakorlatokat a későbbi munkámban majd én is felhasználhatom. a harmadik szint az „élő” tanulás volt. Skype-on megbeszéltük a korábbi témákat, feladatokat, valamint próba-coachingokat tartottam ismerőseimmel, amiket aztán az oktatómmal közösen kiértékeltünk.

Nyolc fő témában bővítettem ismereteimet. Tanultam a life coaching elveiről, folyamatáról, eszközeiről, a különböző tanulási, érzelmi és viselkedési stílusokról, kommunikációról és célokról, kérdésekről és motivációról, konfliktus- és stressz-kezelésről. Megtudtam, mi az az egyéni, párkapcsolati, művészeti, családi és team-coaching. Sok új technikával lettem gazdagabb, és úgy érzem, a tanulási folyamat közben személyiségem is sokat fejlődtem.

Köszönöm szépen Attilának, Ibolyának, Bettinek és Edinának, hogy önkéntes coachee-ként segítették a tanulásomat. Köszönöm Vidó Juditnak (http://sikerativ.hu/) a képzést. Végül, de nem utolsó sorban a családomnak, akik túlélték ezt az időszakot velem.

És most hogyan tovább? Következik: vállalkozás elindítása, helyszín megtalálása, ügyfelek levadászása, honlap, marketing, stb., és persze folyamatos szakmai fejlődés… Azt hiszem, nem fogok unatkozni életem hátralévő részében J