Coach story 5. - Szandra és Balázs

Cipősarkak kopognak felfelé a lépcsőn. A férfi látványosan udvariaskodva engedi be maga előtt a nőt az ajtón.

A nő középmagas, de körömcipőt visel. Karcsú, jó alakú, és ezt az öltözéke is hangsúlyozza. Vajszínű kosztümkabátot, és hozzá illő nadrágot visel. Haját szőkés melírozott tincsekkel világosította ki. A fodrász tépettre vágta, sminkje eléggé erőteljes, a szeme alatti karikákon vastag alapozóréteg ül.

A férfi soványabb darab, az arca beesett. Nem túlságosan gondozott kör-szakállt visel. Egy szürkés garbó van rajta, amit a meleg ellenére végig magán is tart. Kékesszürke a kordnadrágja, amit széles bőröv fog össze.

Amikor a nő leül, a kabátkát leveszi magáról; a férfi színpadiasan ugrik oda, hogy lesegítse róla, majd az ölébe fekteti. Retikülje fehér műbőr, maga mellé rakja le.

A férfi a kisasztal mellé teszi le bőrtáskáját. Jó nagy távolságot tartva a nőtől foglal helyet a kanapén. Az egyik párnát is maguk közé rakja. Így mindketten a kanapé egy-egy csücskébe szorulnak.

- Miért vannak itt? - Jelentőségteljesen egymásra néznek, végül a nő szólal meg először:

- Válni akar!

A férfi szemöldöke felszalad, nyitná a száját, talán hosszasabb magyarázatra készül, de végül csak annyit mond:

- Ő akar válni.

- Na!

- Én ugyan nem. – Vonja meg a vállát a férfi. - Szerintem egész jól megvagyunk. Nem öljük egymást vagy ilyesmi.

- A jó kapcsolathoz tehát elég, ha nem ölik egymást a felek?

- Persze nem, de… Tudja, már semmi sem olyan, mint rég.

- Milyen volt rég?

- Figyelmes volt. Udvarias. Az évfordulókra virágcsokrot hozott, és mindig megittunk együtt egy üveg bort.

- Már ne is haragudj, de te ugyanúgy megfeledkezel az évfordulókról, mint én.

- Dehogy feledkezem meg! Csak mindig várom, hogy te lépj először. Te meg mostanában soha nem lépsz.

- Nincs kedvem.

- Nekem meg elegem van ebből a női szerepből. Mert mi a nő dolga? A kötelesség?

- Ez ön gondolja így?

- Nem, anyósom szajkózza ezt folyton. Mert ő húszévesen beleállt a család rabszolgájának szerepébe, és azóta se kecmergett ki belőle. Szerintem nem is fog. Nem is akar.

- A családjáért él, ennyi, ez miért olyan nagy baj?

- Nem él, hanem nyel. Tűr. De most komolyan, mindent a nő tűrjön el? A nő gátolja a fogamzást, ha kell, nyomassa tele magát hormonokkal, és a nő fogan meg, ha kell. A nő lesz terhes, nem várandós, terhes! Ő hányja végig az első három hónapot, neki lesznek visszerei, gyomorsava, ő lesz olyan a vége felé, mint egy bálna. Ő kínlódja végig azt a fél napot azokkal a borzalmas fájásokkal. És aztán az öröm helyett jön a depresszió.

- Maga így élte meg a terhességét és a szülését?

- Így hát. – válaszol helyette a férje. - Nem is igazán akarta ezt a gyereket.

- Imádom Matyit. De magamat is szeretem. Ez akkora bűn?

- Kétéves se volt még Matyi, amikor visszament dolgozni és bölcsödébe adta. Cserbenhagyta őt, gyakorlatilag lemondott róla.

- A bölcsőde nem jelent lemondást!

- Hány órát tölt távol a kisfiától?

- Négyet-ötöt. részmunkaidőben dolgozom az irodában.

- Mi az, ami még összetartja magukat? - A vállukat vonogatják, szinte ugyanabban a ritmusban. – Mi az, ami jó együtt?

- Hát… Talán a szex?

- A szex? – Kacag fel a nő. – Na ne röhögtess!

- Miért? Jó, nem?

- Ha engem kérdezel, akkor a válaszom: nem.

- De hát ezt eddig soha nem mondtad!

- Mert nem kérdezted!

- Eddig még soha nem beszélték meg a szexuális problémáikat?

- Nem, mert nincsenek is. – A férfi láthatóan pontot akar tenni a dolog végére.

- Há, há, há. – kacag a nő színpadiasan. - Oké, akkor lássuk csak. – Az ujján mutatja a számokat. – Egy. A szex eleve alig van. Kettő…

- Mert te soha nem akarod! Ahányszor közeledek hozzád, neked mindig valami bajod van vagy nem érsz rá. Épp megjött, sürgős munkád van, fáj a fejed, satöbbi, satöbbi.

- Hallgassuk végig Szandra listáját!

- Köszönöm. Tehát. Kettő, ha van, az is pocsék.

- Pocsék? – ütközik meg a férj. Hátát a támlának veti. – De… De hát te olyankor úgy élvezed!

- Mit látsz rajtam ilyenkor?

- Hát… Hogy szenvedélyesen ölelsz meg csókolsz… Sóhajtozol, sikoltozol…

- Na, akkor idefigyelj: - Szandra félig hanyatt dobja magát a karfára, és vonaglani kezd: - Óóó… - nyög kéjesen, - még… mmm…. igen, igen, csináld! Ah, ah, ah…! – Aztán hirtelen felül, kihúzza magát, visszazökken a szeretkező nő szerepéből a válni készülő nőébe. – Na? Így szoktam?

- Pontosan. – Hangzik a legtaglózott válasz.

- Szerinted ezt most élveztem?

- Persze, hogy nem, csak megjátszottad.

- Akkor?

- Te… Te meg szoktad játszani, hogy neked jó? – Szandra csak a vállát vonogatja, ami élhetően igent jelent. – De… De hát miért?

- Szandra, miért tesz úgy, mintha élvezné a szexet, miközben nem?

- Mert… mert akkor hamarabb szabadulok. – Odafordul a férjéhez a kanapén: - Csöppet se kívánlak már!

- Neked tuti van valami pasid!

- Dehogy van. Csak marhára meguntalak. Nálad unalmasabb férfit a Föld nem hordott még a hátán.

Coach story 4. - Gábor, a macsó

       Egyszer csak megjelenik a semmiből az ajtó előtt, határozottan kopog. Lendületesen lépi át a küszöböt. Haja nagyon sötét, majdnem fekete, ingje bántóan rikító piros. Zakóját ledobja az üresen álló fotelbe, egyenesen levetődik a kanapé kellős közepére. Hanyagul szétveti a lábát, talán legszívesebben az asztalra is felrakná.  

- …Gábor vagyok, - darálja, mint aki bemagolt szöveget mond fel, - vállalkozó, igen sikeres vállalkozó, teszem hozzá. Autókkal kereskedek, majdnem piacvezető a cégem. Mondhatni, szép teljesítmény ez így 48 évesen, nem? – Választ nem vár.

- Mivel telik egy napja?

- Jézusom, ez is micsoda kérdés! Hát dolgozom. Maga nem? Bár szép kis munka ez, hülye kérdéseket feltenni az ügyfeleknek. Ilyenek maguk mind.

- Miért jött el egy olyan emberhez, akiről előre tudta, hogy hülye kérdéseket fog magának feltenni?

- Igaza van, tölthetném az időmet mással is, költhetném a pénzemet másra is, de…

- De?

- A nők…

- Mi a helyzet a nőkkel? Nős?

- Áh, elváltam, persze, mint mindenki az én koromban. A szüleim is persze.

- Mennyi idős volt, amikor elváltak a szülei?

- Ó, kicsi, alig emlékszem rá. Talán 3-4 éves lehettem. De ők nagyon fiatalok voltak. Fiatalok, amikor összejöttek, fiatalok, amikor megszülettem, és fiatalok, amikor elváltak. Én viszont már harminchét is elmúltam, amikor meghoztam ezt a döntést.

- Rendben, tehát elvált több mint tíz éve. És azóta senkije?

- Ne röhögtessen! Persze, hogy van valakim. Mindig más.

- Tartós kapcsolat? Együttélés? Szerelem?

- Szerelem? Ugyan már! Minek az? Csak gond van belőle. Én csajozom és kész. Nekem ez nem nehéz. Beülök valamelyik autómba, és ragadnak rám. A kabrióm, arra ugranak a legtöbben. Az Audim viszont…

- Szóval több van?

- Miből? – röhög fel. – Autóból vagy csajból? Mondom, hogy autókkal kereskedek, havonta más kocsival járok. Csajból meg… - legyint, és ebben a kézmozdulatban minden benne van.

- Mesélje el, hogyan zajlik egy ilyen csajozás.

- Most komolyan, ezt kell? – Választ vár, de mikor az nem érkezik, mégiscsak belefog: - Hát megyek a kocsimmal valahová…

- A kocsi magának státuszszimbólum?

- Naná, hogy az! Mondd meg, milyen kocsid van, és én megmondom, ki vagy!

- Nekem Suzuki Swift. – Lenézően néz rám, legyint, ezzel rögtön közli is, hogy véleménye szerint egy lúzer vagyok.

- Ez költői kérdés volt. A csajok többségének fogalma sincs a márkákról, de azt azért látják, hogy drága, menő a kocsim. Szóval megyek valahová, valamelyik szórakozóhelyre vagy buliba. Ott pikk-pakk felszedek valakit. Bár… Ez volt eddig a legjobb kérdése, mert végre elgondolkoztatott. És rájöttem, hogy igazából nem is én szedem fel a csajokat, jönnek ők maguktól. Persze elsütök pár viccet, megeresztek néhány bókot, de ha ezeket nem csinálnám, ők akkor is jönnének. Valahogy látják rajtam, hogy…

- Hogy mit akar?

- Aha. És én is tudom, mit akarnak. Engem.

- Magát vagy az autóját? Meg mindent, ami ezzel jár? … Mi történik egy ilyen randevún?

- Ez… ezek nem igazi randevúk. Táncolunk egy kicsit, csevegünk egy kicsit, aztán…

- Aztán rögtön szex?

- Naná! Feljönnek hozzám egy italra, az italból általában több lesz, aztán hamarosan az ágyamban kötünk ki.

- Interneten nem ismerkedik?

- Rendes társkeresőn nem.

- Milyenek a nem rendes társkeresők?

- Hát a szex-oldalak. Ott természetesen igen.

- Ez természetes?

- A haveri körben igen. Csináltam egy jó profilt, akit én ott bejelöltem, az mind az ágyamba került. De a normál társkeresőn soha nem ismerkedek. Ott eleve kevés a nő, és azok is mind komoly kapcsolatot keresnek. Én olyat nem.

- Miért nem keres komoly kapcsolatot?

- Minek az? Szerelem, érzelgős nyavalygás, csöpögős naplemente, kinek hiányzik? Elköteleződés? Leteszed a voksod valaki mellett, akiért aztán lehet robotolni. Kidolgozod érte a beledet, gürcölsz, hajtod magadat, megteszel mindent, amit csak kíván. Aztán egyszer csak rajtakapod a legjobb haveroddal az ágyban.

- Ez történt önnel?

- Ez hát! Mónikám, akit Zsoltikám hátulról dug a saját ágyamban. Meg aztán: egy nő minden napra, egy egész életen keresztül? Dögunalom. Azóta csajozás van, az tiszta sor.

- Még mindig nem sikerült rájönnöm, pontosan miért van itt.

- Múltkor történt valami. Egy nagyszabású rendezvényen voltam a hétvégén a Novotelben. Életemben először történt meg, hogy egy nő nem ájult el tőlem. Nem mondott nekem igent, sőt! Gyönyörű nő, nem olyan, mint a többi.

- Milyen a többi?

- Szépek azok is, de… Azok csak szexre jók, azokkal beszélgetni képtelenség. A műkörmökön meg a pincsi kutyájukon kívül nem lehet velük beszélni semmiről. Ezzel a nővel viszont beszélgettünk. Igaziból.

- Mit keresett egy ilyen nő ezen a találkozón?

- Riporter. Interjút készített velem, mert az év vállalkozója választáson második helyezést értem el.

- Gratulálok. Végre egy nő, akit nem a pénztárcája érdekli, hanem maga?

- Azt hittem, igen, de az interjú véget ért, diktafon kikapcsolva, kezet fogott, és ott hagyott. Egész este őt kerestem. Ostromoltam. A végén konkrétan rákérdeztem, nem jönne-e fel hozzám. Tudja, a szokásos szöveg, megiszunk egy italt, meg ilyenek. És képzelje, nemet mondott! Nekem egy nő nemet mondott!

- Mikor fordult elő ilyen utoljára?

- Mit tudom én! Talán hetedikben az Ildi. Komolyan, akire én ráhajtok, az előbb-utóbb, de inkább előbb, mint utóbb, beadja a derekát.

- Nem lehet, hogy olyan nőkre hajt rá eleve, akik ilyen derék-beadósak? – Elgondolkozva hümmög. - Csak annyit tudok, hogy a HVG-nél dolgozik, úgyhogy amint befejezem itt magával, kinyomozom, és ha addig élek is, megszerzem magamnak. Enyém lesz!

- Megszerzem. Enyém lesz. Birtoklást sugall. Ha maga birtokolja ezeket a nőket, hogy lehet, hogy egy-két-három éjszakánál tovább egyikkel sem tart?

- Akkor már nem ösztönöznek

- Mit érez, amikor meg akar kapni egy nőt? – A szeme felcsillan, benne állati villódzás.

- Zsákmány, préda. Aztán már nem kell. Unalmas. Már megvolt. Kivéve Ő…