2018. március 21., szerda

Optimizmus, Pesszimizmus, Realizmus - A life coach szemével


Rögtön egy viccel indítanék: Az optimista a fényt látja az alagút végén. A pesszimista a sötétséget. A realista meg a közeledő vonatot. (Három a magyar igazság, és egy a ráadás: A mozdonyvezető meg a három hülyét a síneken.)
„Mindig az élet derűs oldalát nézd!” – ez az optimista szlogenje. Szerinte az élet szép, az emberek jók. Pozitívan tekint a jövőbe, és hisz abban, hogy a dolgok jóra fordulnak, bár sokan kicsit naivnak tartják. A derűlátás persze nem jelenti azt, hogy az optimistának nincsenek rossz napjai. Vele is történhet mindenféle rossz, de ő túl tud jutni a nehézségeken. Ebből következik, hogy az optimista lelkes és kitartó. A gyerekek alapból optimistának születnek, és a vallásosak is optimisták, talán azért, mert mindketten közel állnak Istenhez. Az ő filmje mindig”Happy end”-del végződik. A Micimackóból ő Tigris (meg talán Zsebibaba).
 „Minden annyira szar!” Ezt pedig a pesszimista mondja. A borúlátó. Aki szerint a jövőbe jobb bele se gondolni, annyira borzalmas. Szerinte az élet értéktelen, és ez a lehető legszörnyűbb világ. (Kérdés, hogy akkor minek él?) Felismeri, mennyire reménytelen a halál ellen küzdeni, de ez meghatározza az élethez való viszonyát is. Pesszimistákból lesznek a depressziósok. Híres pesszimista volt Frank Kafka és Madách Imre is. A Micimackóból pedig ő Füles (meg Nyuszi).  
Tehát egyikük a dolgok jó, a másik a rossz oldalát nézi. Egyáltalán, van olyan, hogy jó és rossz? Idekívánkozik a „Szerencse vagy szerencsétlenség?” ismert példameséje is.
Az optimizmus és a pesszimizmus a mérleg két nyelve, de igazából a spektrum sokkal árnyaltabb. Legalább hétszínű, mint a szivárvány. Az egyik véglet az eufórikus optimista, az örök álmodozó, aki teljesen elrugaszkodott a valóságtól. A túlzott optimista sem igazán képes a valóság elfogadására. Az egészséges optimista mindennek igyekszik a jó oldalát nézni. A realista úgy látja az objektív valóságot, ahogyan az van. A pesszimista realistát elcsüggeszti a valóság. Az igazi pesszimista mindennek a rossz oldalát látja. A nihilista pedig, aki a másik véglet, teljesen fásult, és nem hisz semmiben.
Szerintem a valódi realizmus képtelenség, mert objektív valóság nem is létezik. A valóságot mindenki a saját szűrőjén át vizsgálja.
Ha már viccel kezdtem, azzal is fogom befejezni. Méghozzá kettővel.
Az egyik: Három tök egyforma pohár beszélget. Az optimista azt mondja: „Félig tele vagyok” A pesszimista azt mondja: „Félig üres vagyok!” A realista pedig azt mondja: „Szerintem pisi van bennem.”
A másik: Amíg az optimista meg a pesszimista azon veszekszik, hogy a pohár félig tele van, vagy félig üres, addig a realista megissza belőle a bort…
Később még tovább fogom boncolgatni a különböző vérmérsékleteket. Szerintem Micimackó akkor is elkerül majd…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése