Rögtön egy viccel
indítanék: Az optimista a fényt látja az alagút végén. A pesszimista a
sötétséget. A realista meg a közeledő vonatot. (Három a magyar igazság, és egy
a ráadás: A mozdonyvezető meg a három hülyét a síneken.)
„Mindig az élet
derűs oldalát nézd!” – ez az optimista szlogenje. Szerinte az élet szép, az
emberek jók. Pozitívan tekint a jövőbe, és hisz abban, hogy a dolgok jóra fordulnak,
bár sokan kicsit naivnak tartják. A derűlátás persze nem jelenti azt, hogy az
optimistának nincsenek rossz napjai. Vele is történhet mindenféle rossz, de ő
túl tud jutni a nehézségeken. Ebből következik, hogy az optimista lelkes és kitartó.
A gyerekek alapból optimistának születnek, és a vallásosak is optimisták, talán
azért, mert mindketten közel állnak Istenhez. Az ő filmje mindig”Happy end”-del
végződik. A Micimackóból ő Tigris (meg talán Zsebibaba).
„Minden annyira szar!” Ezt pedig a pesszimista
mondja. A borúlátó. Aki szerint a jövőbe jobb bele se gondolni, annyira borzalmas.
Szerinte az élet értéktelen, és ez a lehető legszörnyűbb világ. (Kérdés, hogy
akkor minek él?) Felismeri, mennyire reménytelen a halál ellen küzdeni, de ez
meghatározza az élethez való viszonyát is. Pesszimistákból lesznek a
depressziósok. Híres pesszimista volt Frank Kafka és Madách Imre is. A Micimackóból
pedig ő Füles (meg Nyuszi).
Tehát egyikük a
dolgok jó, a másik a rossz oldalát nézi. Egyáltalán, van olyan, hogy jó és
rossz? Idekívánkozik a „Szerencse vagy szerencsétlenség?” ismert példameséje
is.
Az optimizmus és
a pesszimizmus a mérleg két nyelve, de igazából a spektrum sokkal árnyaltabb. Legalább
hétszínű, mint a szivárvány. Az egyik véglet az eufórikus optimista, az örök
álmodozó, aki teljesen elrugaszkodott a valóságtól. A túlzott optimista sem
igazán képes a valóság elfogadására. Az egészséges optimista mindennek
igyekszik a jó oldalát nézni. A realista úgy látja az objektív valóságot,
ahogyan az van. A pesszimista realistát elcsüggeszti a valóság. Az igazi
pesszimista mindennek a rossz oldalát látja. A nihilista pedig, aki a másik
véglet, teljesen fásult, és nem hisz semmiben.
Szerintem a
valódi realizmus képtelenség, mert objektív valóság nem is létezik. A valóságot
mindenki a saját szűrőjén át vizsgálja.
Ha már viccel
kezdtem, azzal is fogom befejezni. Méghozzá kettővel.
Az egyik: Három tök
egyforma pohár beszélget. Az optimista azt mondja: „Félig tele vagyok” A
pesszimista azt mondja: „Félig üres vagyok!” A realista pedig azt mondja: „Szerintem
pisi van bennem.”
A másik: Amíg az
optimista meg a pesszimista azon veszekszik, hogy a pohár félig tele van, vagy
félig üres, addig a realista megissza belőle a bort…
Később még tovább fogom boncolgatni a különböző
vérmérsékleteket. Szerintem Micimackó akkor is elkerül
majd…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése