Vélemények - Rékáról, a life coach-ról

Amikor ti egy honlapra látogattok, meg szoktátok nézni a Referencia-rovatot? Megmondom őszintén, én sokáig azt gondoltam, hogy ezek többnyire csak fiktív emberek, hogy ezeket a véleményeket a honlap tulajdonosa találja ki. Amögött, hogy Katalin (34) bolti eladó, akárki lehet, vagy éppenhogy senki sem.
Amikor készült a honlapom, elhatároztam, hogy az én Referencia-rovatomban mindenképp hús-vér emberek lesznek, akik vállalják a teljes nevüket, és a fotókon az arcukat is. Írtam is vagy 40-50 személyes ismerősömnek, olyanoknak, akik valamennyire ismertek. Író, színész, zenész, rendező internet-guru... Olyanokat is kértem, hogy nyilvánítsanak rólam véleményt, akikkel próba-coachng-ot csináltam, hiszen ők aztán tényleg első kézből tudnak engem ajánlani. 

Nagyon kedves, sokszor szívhez szóló véleményeket olvastam tőlük, ezekből hatot választottunk ki a honlapra. Olvassátok ti is, és ha hisztek nekik, akkor keressetek fel bátran!
"Rékát (akkor még Tóth Andit) még a kardvívó edzéseken ismertem meg. Határozottsága és elkötelezettsége nem csak itt, de az élet más területein is megmutatkozott. Később nekem, mint háromgyerekes apának főleg az a természetessége imponált, ahogyan egyre növekvő családját „menedzselte”. Bőséges és kalandos élettapasztalatai teszik őt hiteles life coach-csá – jó szívvel ajánlom Rékát.”

Kárpáti Gábor Csaba, könyvkiadó, aikido instruktor (Helikon Kiadó - Szenzár könyvek)

“Szeretettel ajánlom figyelmetekbe Rékát, kinek személyisége magával ragadó, gondolkodása nyitott, fogékony az új dolgokra, helyzetekre és jó a lényeglátása. Megbízható, kedves, lelkes, valamint rendkívül kommunikatív. Érdekes életutat járt be, s az ezalatt szerzett tapasztalatait kiválóan tudja kamatoztatni munkája során is.”
Márffyné Horváth Henrietta, író, költő (Guruló szavak)
“Manapság nem sok ilyen Anyát, Asszonyt találunk Magyarországon. Réka, aki 5 gyermek édesanyja, angol tanárnő, fordító; aki otthon saját maga tanította gyerkőceit írni, olvasni, és egyebekre! Mondhatom igen sikeresen! De ugyanilyen profin vezeti az otthoni életét! Mindent maga termel meg, főz be, és eme tudását boldogan osztja meg velünk!!! Remek ötletei vannak... ezt tapasztalatból írom! Utazik, világot lát.... élvezettel olvasom írásait, az élet minden területéről, nőkről, családról....szóval sok mindenről! Olvassátok, hallgassátok... higgyétek el, ÉRDEMES!!”
Szilfai Márta operaénekesnő

“Réka azon kevesek egyike, aki elmondhatja magáról: úgy él, ahogy élni vágyik. Volt bátorsága döntéseket hozni, járt utat a járatlanért elhagyni, a szabadságot nem elérhetetlen célnak tartja, hanem mindennap gyakorolja is - és nem riad meg az ezzel együtt járó felelősségtől sem.”
Mészöly Ágnes, író (Kossuth Kiadó - Egy másmilyen nap)
“Reka is like a big mother. The person who supports the whole place and keep balance. The righteous person who explains the rules of a game, she listens very well and understands everyone in a better way. Very possitive mind and always thinking of a better future, better life, a clean consciousness. I remember Reka always in movement, tireless. Always sharing all her energy, and also well organized. But the most clear memory of her is that she always has a smile on her face. She owns a good sense of humor. You will always have a worthy conversation with Reka, not only because she has many things to tell but also she asks the best questions. I would say she has a peculiar way of thinking, rather philosophical, and her knowledge in life and fundamental actions of human beings is big. It is such a character and beautiful that I made a film about her life. That experience changed my life forever, that time and space represented an “Organic Life manual”, everything there was simply a fairy tale right in front of me, then I called my movie: ONCE UPON A TIME IN HUNGARY. And I can say it is a beautiful story.”
Oliver Victoria, mexikói dokumentumfilm-rendező (Once upon a time in Hungary)

“Sűrű időszakomban kaptam egy lehetőséget Rékától, hogy "beszélgessünk." Zsigerből nemet akartam mondani, mert éreztem, hogy szembesülnöm kell saját vakfoltjaimmal. Átfogó és érdekes képet kaptam magamról, a lehetőségeimről. Tetszett a hangulat, a témaváltás, elmélyülés. Még rám férne egy folytatás... :)”
Schaff Ibolya (Boróka-ház)

https://rekalifecoach.hu/velemenyek/

Gátak - Küzd le az akadályokat life coach-csal!

Az emberek nagy része cselekvőképtelen és döntésképtelen. Nem maga irányítja életét, hanem az csak úgy megtörténik vele. Nem tud felelősen dönteni, szívére és eszére egyaránt hallgatva, inkább kényszerdöntéseket hoz.

Ezek oka egyrészt a korábban taglalt segítő tényezők (sokszor látszólagos) hiánya, a lehetőségek felismerésének képtelensége. Hiába van körülötted segítőkész szomszédasszony, ha észre se veszed őt. Hiába jó a kommunikációs készséged, ha a munkád során, mert mondjuk egy kis műhelybe bezárkózott kézműves vagy, azt nem tudod kamatoztatni.

A cselekvőképtelenség másik oka, amikor nem hogy nincsenek körülötted támogató emberek és benned rejlő képességek, hanem a környezeted kifejezetten akadályoz, a tulajdonságaid sokkal inkább hátráltatnak, semmint előre mozdítanának.

Hány barátnőmet hallom panaszkodni, hogy az anyja vagy az anyósa folyamatosan beszólogat neki! A Nők Lapjában rendszeresek az olyan levelek, amelyek írói a nekik keresztbe tevő főnökükről vagy kollégáikról írnak. Vagy ott a buszsofőr, aki nem várt meg, hanem direkt elhajtott, pedig láthatta, hogy futsz a busz után. Meg a biztonsági őr, aki kipakoltatta veled a táskád tartalmát, miután besípoltál a plázában.

Ezek aztán szép lassan beépülnek az ember személyiségébe. Blokkok, akadályok, ma már szinte a köznyelvbe is beépültek ezek a pszichológiai kifejezések. Szerintem ezek legtöbbje csak a fejünkben létezik. Lehet, hogy nem fog tetszeni, amit írok, de szerintem ezek oka leginkább az önbecsülés és önelfogadás hiányban rejlik. Ha én rendben vagyok önmagammal, akkor mit érdekel, ha beszól az anyós?

Az engem akadályozó, vagyis akadályozni szándékozó emberekre olyan jó taktikát dolgoztam ki magamban, hogy az utóbbi időkben már nem is találkozom olyanokkal, akik engem gátolni akarnának (vagy legalábbis nem veszem őket észre!). A taktika lényege a szélsőség-mentesség. A legtöbb embert én ugyanis így látom reagálni: szélsőségesen. Vagy meghunyászkodik, behódol, hagyja, hogy akadályozzák. vagy pedig küzd ellene, de erőből, harciasan.

Tapasztalataim szerint egyik sem célravezető. Éltem én kitűnő jó kislányként, hófehér bárányként a családom elvárásait tökéletesen teljesítve. Ezután jött a kamasz- és ifjúkori lázadás, azaz a fekete bárány korszak. Amikor később azt tapasztaltam, hogy nem mindenki támogatja azt, akivel és/vagy ahogyan élni szeretnék, akkor képes voltam évekig nem beszélni azokkal, akik a szeretteim.

Arany bárány korszakom akkor kezdődött, amikor felismertem, hogy nem lehet mindenki olyan, mint én, nem tudok mindenkit megváltoztatni, de az sem igaz, hogy az egész világ ellenem fogott össze, és az én akadályozásomra esküdtek fel.

Megtanultam, hogy tényleg alapigazság: az életben az tud a legjobban boldogulni, aki a legjobban alkalmazkodik. Az alkalmazkodásnak manapság van egyfajta negatív felhangja, miszerint ha alkalmazkodok, akkor azt teszem, amit mások tőlem elvárnak, tehát nem vagyok egyéb dróton rángatott bábnál. Nekem az alkalmazkodás inkább rugalmasságot jelent.

Ha fizikailag képzelünk el egy akadályt, mondjuk mintha egy kerítés állna az utunkba, akkor a következők történhetnek. Meglátjuk a kerítést, megijedünk, és hazamegyünk. Nekirontunk  kerítésnek, cibáljuk, és szidjuk a jó k… anyját. Avagy: ha elég ügyesek vagyunk, átmászunk rajta. Ha kevésbé: keresünk rajta rést, vagy kikerüljük.

Nemcsak emberek, különböző külső körülmények, például időjárási problémák is gátat jelenthetnek. Vegyünk például azt, amikor kirándulunk, és leszakad az ég. Bosszankodhatunk, moroghatunk napestig. Vissza is fordulhatunk, meghátrálva a nehézségek elől. De ha már félúton van az ember, hát nehogy már visszakozzon! Olyat pedig még soha nem hallottam, hogy a bosszankodás elűzte volna az esőfelhőket. A csúcsot érdemes ekkor is megmászni, és utólag sokkal jobb érzés lesz visszagondolni arra, hogy az akadályok ellenére is kitartottunk.

Tehát örülj az akadályoknak, mert erőssé, rugalmassá tesznek, és sokat tudsz tanulni a leküzdésükből.

Segítő tényezők - Fókuszálj lehetőségeidre life coach segítségével

Biztosan sok ilyen párbeszéded volt már. Beszélgetsz egy barátoddal, ismerősöddel, és ő sóhajtozva mondja neked, hogy bárcsak ez lenne, meg: de jó volna, ha az történne vele. És amikor te megkérdezed tőle, hogy ugyan miért nem valósítja meg ezeket a vágyait, terveit, akkor reménytelen legyintés a válasz. Hogy ez totál esélytelen, ő erre képtelen, és egyáltalán: az egész teljességgel lehetetlen!

A life coaching egyik alapelve az, hogy nincs lehetetlen. Persze vannak az embernek alap adottságai, de mi pont azért vagyunk, hogy ha a célod eléréséhez szükséges, akkor ezeket fejleszd, képességeidet gyarapítsd. Én tényleg úgy hiszem, hogy mindenki mindenre képes! Láttál már féllábú futót, igaz? Vagy hallottál olyanról, aki 70 évesen kezdett el jógázni? Múltkor olyan videót néztem, ahol egy lány fél karral mászik sziklát. És akkor te azon panaszkodsz, hogy képtelen vagy megtanulni az anyagod a vizsgádra, hogy úgyse fognak felvenni arra a munkahelyre, hogy biztosan nem fog rád felfigyelni az a lány, és hogy esélytelen belefogynod a tavalyi bikinidbe?

Szerintem minden, de minden megtanulható, minden képesség fejleszthető. De eleve miért gondolod, hogy a nulláról indulsz? Bizonyára jártál iskolába, elvégeztél egy szakmunkásképzőt, szakközépiskolát vagy gimnáziumot, talán még főiskolára vagy egyetemre is jártál. Ha úgy is érzed, hogy az itt tanultak, mint egy szitán, teljesen kihullottak az agyadból, azért higgyél nekem: biztosan van, ami megmaradt. A rostán is fent marad valami, nem igaz?

És ezek még csak az iskolai dolgok. Az életed során számos más helyzetben is tanultál, még ha nem is könyvből, füzetből. A munkáid során, a családi életben, és a hétköznapokban is rengeteg tapasztalattal gazdagodtál, melyek szintén hozzáadódnak képességeidhez. Kommunikációs készségek, túlélési stratégiák, döntési lehetőségek, konfliktusok százainak megoldása sora áll mögötted. És ez egy véget nem ér folyamat.

Az élet állandó tanulás. Soha nem jelentheted ki, hogy: kész, vége, most már mindent tudok. Ha ezt így kimondod, akkor vagy meg nem értett zseni vagy, vagy őrült, vagy halott.

Az a rengeteg minden, amit megtanultál, megtapasztaltál, mind-mind segít téged abban, hogy a jelenben boldogulj, és véghez tudd vinni jövőbeni céljaidat. A múlt megalapozza a jövő céljait. Készíts hát magadnak egyfajta tudás-térképet arról, hogy milyen képességekkel, tapasztalatokkal rendelkezel, majd ezek közül válaszd ki azokat, amelyek szerinted hozzásegíthetnek téged a célod, céljaid eléréséhez.

A fentieken kívül nemcsak a téged körülvevő embercsapat támogathat terveid megvalósításában (lásd. múlt heti írásomat), hanem a konkrét környezet is. Szerintem például sokkal könnyebb egy csendes házban tanulni, mint a zajos belvárosban (bár ismerek olyanokat, akik immunissá váltak a folyamatos szirénázás, dudálás hangjaira…). A friss levegő, a békés természet, a növények-állatok megfigyelése, a kerti munka vagy a természetben járás is segítőd lehet.

Végezetül a céljaid eléréséhez leginkább szükséges dolgok szerintem: hit, akarat és kitartás.