Most arról a
bizonyos „kellő távolságtartás kontra közvetlen kapcsolat” témáról szeretnék
írni, ami miatt olyan nehéz ez a coaching dolog.
Mert milyen is a
jó coach? Egyrészt empatikus, bele tudja élni magát mások életébe, átérzi mások
érzéseit. Szinte belelát a másik fejébe. Könnyen közvetlen kapcsolatot alakít
ki az ügyféllel, megteremt egyfajta bizalmas légkört, mintha baráti beszélgetés
volna.
De ott az a
fránya „mintha”! Mert a másik ideális coach-tulajdonság az, ha megfelelő
távolságot is tudunk tartani. Nem szabad teljesen belefolynunk a másik ember
magánéletébe. Van is egy olyan szabály, hogy barátot, pláne közeli barátot nem
coach-ol az ember, családtagot meg aztán végképp nem. Őket túl jól ismerjük.
Hozzájuk érzelmileg erősen kötődünk. Nehéz, gyakorlatilag képtelenség semleges
munkát végezni így.
Mi nem a barátja
vagyunk, hanem egy coach. Ez nem egy kötetlen, hanem egy irányított
beszélgetés. Itt nincsenek kéretlen tanácsok, pletykálkodás, panaszáradat. Itt
szakmai munka folyik!
Ha nagyon
magunkra vesszük a másik problémáit, akkor az könnyen ránk telepedhet. Ha igazi
energiavámpírral van dolgunk, akkor rendesen leszívhatja az életerőnket az
illető. Mert nagyon kevesen tudják magukat teljesen függetleníteni, így óhatatlanul
is hat a másik ember negativitása.
Ha egy baráti
beszélgetés folyamán valaki szidja a párját, akkor beszélgetőpartnere simán
mondhat olyanokat, hogy: „Az a rohadék!”, vagy „Szegény, de sajnállak”, vagy: „Hagyd
ott a francba azt a szemetet!”, esetleg: „Sírd csak ki magadat nyugodtan a
vállamon!”
De vajon hasonló
mondatokat hallhatunk-e egy life-coach szájából? Dehogy! Ő nem szidalmazhat,
nem minősíthet, nem adhat se tanácsot, se direkt felszólítást, semmi ilyesmit. A
coaching során objektív tisztánlátásra van szükség. Ráadásul a fenti mondatok
beleragasztják az illetőt a helyzetbe, a coach viszont azért van, hogy az
illető előre lépjen.
Fontos persze az
okok feltárása és tudatosítása, de még fontosabb, hogy mit kezdünk ezekkel. Probléma
esetén tovább kell lépni, pozitív-negatív listát írni, megoldást keresni,
cselekvési tervet készíteni. Ezekhez pedig erőforrásokat keresni. A”szemét” és
a „sírjál” nem tűnik túlzottan kedvező megoldásnak. Amúgy se egy kívülálló
mondja meg, hogy mit tegyen a másik.
A coach inkább
hozzásegít ahhoz, hogy maga az ügyfél fedezze fel, mit is lenne jó tenni. Egy
közvetlen kapcsolatot kialakító, de azért kellő távolságot tartó coach.
