Konfliktuskezelés - Life coach módra

Mostanában a konfliktusokról tanulok. Főleg ezek kezeléséről.

A konfliktus valójában összecsapást, összeütközést jelent, de nem kell rögtön vérre menő harcra gondolni. Elég, ha két félnek különbözőek az érdekei, máris kialakul köztük egyfajta küzdelem. Sőt, másik fél sem feltétlenül szükségeltetik a konfliktusokhoz, hiszen ezek sokszor az ember bensőjében zajlanak le.

A konfliktusok oka, hogy az ember ösztönösen verseng valamiért, hol figyelemért, hol erőforrásokért. A konfliktus megnyilvánulhat belső vívódásban, szócsatában, vagy akár tettlegességben is.

Megoldhatjuk a konfliktust gyorsan és könnyedén egy pofonnal, vagy azzal, hogy a másikra csapjuk az ajtót. Meglehetősen destruktív megoldás az, amikor saját akaratunkat erőszakkal vagy manipulációval kényszerítjük rá a másikra. Ilyenkor mindkét fél rosszul jár, még akkor is, ha az egyik győztesnek érzi magát. Vagy behúzhatjuk fülünket-farkunkat, mintha mi lennénk mindenért a hibásak. A normális megoldás az, ha az érdekeket kölcsönösen figyelembe veszik, és együttesen keresik a mindkét fél számára kedvező megoldást.

Vannak az erőszakos állatok, akik a vérbosszú hívei, akik azt mondják: „szemet szemért, fogat fogért”. Ők csakis a saját érdekeikre gondolnak. Aztán vannak ennek pont az ellentétei, akik a „ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel” elvet vallják. Alávetik magukat a másiknak, mindenben engednek neki. Vagy a klasszikus struccpolitikát folytatják; homokba dugva a fejüket elkerülik az összetűzést. Azonban sem a túlzott önérvényesítés, sem a gyáva megfutamodás nem nevezhető felnőtt konfliktuskezelési módszernek. A legjobb a kölcsönös megegyezés, az emberi kompromisszum-kötés.

Sőt, hogy továbbmenjek, ennél még sokkal jobb a problémamegoldás. A kompromisszum ugyan a kölcsönös bizalomra épül, és a felek hajlandóak együttműködni, mégis azt sugallja, hogy minkét félnek engednie kell, mindketten lemondanak valamiről, ezáltal sérülnek. Ennél profibb megoldás ha olyan alternatívát találnak, ami mindkettejük érdekeit egyaránt szolgálja, ahol nincsenek vesztesek, csak két győztes. 

Skype és life-coaching

A képzésen most a skype-os coaching előnyeit illetve hátrányait kellett összegyűjtenem.

A skype kényelmes megoldás, hiszen sem a coach-nak, sem az ügyfélnek nem kell otthonról kimozdulnia. Így az ember megspórol egy csomó időt, amit amúgy utazással töltött volna, illetve egy csomó útiköltséget. Nem kell bérleti díjat fizetni egy szobáért (órára) vagy lakásért (havonta), viszont természetesen egy ilyen jellegű life-coaching-ért nem kérhetek el ugyanannyit, mint egy személyes találkozásért. Az ügyfél bárhonnan, az ország bármely pontjáról, akár külföldről is kapcsolatba léphet velem. Elég lazára vehetem a dolgot, konzultálhatok akár mackónadrágban is, az viszont hátrány, hogy a kamerán keresztül beengedem a másik felet a saját terembe. A skype rugalmasabb időbeosztást tesz lehetővé, akár éjjel vagy hajnalban is beszélgethetünk. Ha egy ügyfél zárkózottabb, távolságtartóbb, akkor számára a skype ideális megoldást lehet, akár a kamerát is kikapcsolhatjuk, és akkor csak a hangját hallom.

Ennek természetesen sok hátránya is van. Nem érzékelem annyira a másik fél kisugárzását. Csak korlátozottan jut el hozzám a személyisége, nem érzem az illatát, nem látom olyan jó a mimikáját, a gesztusait, nem hallom annyira a hangsúlyait. A hanggal amúgy is gondok lehetnek, akadozhat a vonal, elromlik a kamera, vagy egyszerűen áramszünet lesz. És akkor lőttek a coaching ülésnek! A másik problémát a gyerekek jelenthetik, akik – hiába kérem őket – bejöhetnek a szobába, a tetőtérben düböröghetnek, vagy behallatszik a hangjuk az ablakon keresztül.

A skype tehát nem túl rossz módszer, nekem mégis a személyes találkozó az igazi. Azt a tervem, hogy alapvetően a személyes coaching-ra fogok fókuszálni, de ha az ügyfél direkt igényli a skype-ot, akkor belemegyek abba is. Különösen ideális a skype az első beszélgetésre, az ismerkedős félórára.

Aki skypeon keresztül tart coaching-ot, annak a következőkre kell figyelnie. Ne csak az arc látszódjon a képernyőn, hanem a gesztusok is. Közben mindenféle zavaró hangot ki kell iktatni, például kikapcsolni a telefont vagy kilépni a fb-ról. A mögöttünk lévő háttérnek rendezettnek kell lenni, hisz nem túl jó fényt vetne ránk, ha a háttérben egy szárító vagy egy átsuhanó kisgyerek látszódna. Mindig legyen a kezünk ügyében toll, papír, hogy bármikor jegyzetelhessünk.

Én az elméleti képzés és a gyakorlati feladatok mellett alkalmanként a skype-on keresztül konzultálok az oktatóval. Ha ez működik, akkor a jövőben is működnie kell. 

Önismeret - A life coach egyik alap-értéke

A life-coaching képzés egyik gyakorlati feladata arról szólt, mennyire ismerem én magamat, és mennyire ismernek engem mások. Egy megadott, rengeteg tulajdonságot tartalmazó listáról kellett kiválasztani azt az ötöt, ami rám leginkább jellemző.

Nem volt egyszerű. Kihúzni a felét még könnyen ment, aztán erős gondolkozás után meglett a Top 10. Ötre szűkíteni volt a legnehezebb. Végül is ezek maradtak: nyitott, kommunikatív, lelkes, lendületes, természetes.

És most jött az érdekes része a feladatnak. Meg kellett kérni néhány barátomat és rokonomat, hogy válasszanak ki ők is öt, rám legjobban jellemző tulajdonságot.

Többen ezt gondolták rólam: energikus, független, jó szervező, kommunikatív, kreatív, lelkes, nyitott, pozitív gondolkozású, szorgalmas. Páran méga megbízhatóságot, bizalmat említették.

Az tetszett, hogy a magam illetve a mások által készített listákban igen sok minden egyezett. Ami viszont meglepett, hogy volt, aki magabiztosnak, céltudatosnak, sőt, egyenesen ambiciózusnak tartott, ami szerintem nem igazán vagyok. Vagy mégis? Egy új vállalkozás beindításánál nem is árt. Az is meglepetésként ért, hogy a természetességet senki sem említette. Talán nem is vagyok ilyen, csak szeretnék az lenni?

Az egyik ismerősöm azt mondta, szerinte csalóka ez a lista, mert csak pozitív dolgok vannak rajta. Én erre azt válaszoltam, hogy szerintem nincs olyan tulajdonság, ami egyértelműen pozitív vagy negatív lehetne. Vegyük például azt, hogy lelkes, lendületes. Az ilyen ember talán soha nem ismeri a megbékélést és a nyugalmat. Vagy ha valaki független, akkor nehézségei lehetnek a kötődéssel, gyökerek eresztésével. A szorgalmas ember könnyen válhat munkamániássá, a céltudatosak meg ha nem figyelnek, túlzottan előtérbe helyezheti egójukat,és ezzel át is gázolhatnak másokon. Látjátok? Az éremnek mindig két oldala van.

Abban biztos vagyok, hogy mind az általam, mint az általuk választott tulajdonságok olyanok, amik egy life-coach hasznára válnak. Hiszen el kell nyerni az ügyfél bizalmát, nyitottan kell fordulni a problémája felé, pozitív szemléletet kell felé sugározni,és nagyon jól kell kommunikálni. Bízom benne, hogy a mindennapi életben mutatott tulajdonságaim az új hivatásomban is a javamat fogják szolgálni.

Hitelesség - Enélkül nincs jó life coach

A gyerekeim múltkor megkérdezték tőlem, tulajdonképpen mi is ez a képzés, amit épp végzek. Mondtam nekik, hogy life-coach-nak tanulok, de ez igazából nem mondott nekik túl sokat. „Magyarázd meg, Anya!” – kérték. „Hú, hát, ez olyasmi, mint egy életvezetési tanácsadó, azaz segítek más embereknek az életében a felmerülő problémákat megoldani”. Erre a nagylányom amolyan igazi kamaszos pofával: „Anya, ahhoz előbb talán a saját életedet kellene rendbe tenni.” Upsz!

Valahogy bennük az a kép él, hogy ha az ember segíteni akar másoknak, akkor ő csakis tökéletesebb, az illetőnél magasabb szinten álló lehet. Szerintem pont hogy nem ez a hitelesség. Kezdjük azzal, hogy tökéletes ember nem létezik. Mindenkinek vannak hibái, mindenkinek az életében vannak olyan területek, ahol nehézségei adódhatnak. Az a hitelesség, hogy ha megmutatjuk, hogy mi hogyan kerekedtünk felül ezeken a nehézségeken. Az én életemben is volt egy csomó megpróbáltatás, probléma, és talán pont azzal tudok példát mutatni a hozzám fordulóknak, ha azt hangsúlyozom, hogy a nulláról, sőt, a mínusz nulláról is újra lehet kezdeni az életet.

Az élet sok szeletből áll. Hogyha belegondoltok, ti is bizonyára fel tudjátok osztani a saját életeteket olyan területekre, mint párkapcsolat, család (ezen belül a saját gyerekeitekkel és a saját szüleitekkel való kapcsolat), munka, hobbi, egészség testi-lelki téren egyaránt. Egészen biztos vagyok benne, hogy senki nem létezik a világon, akinek ezek a területek mind egyformán szuperül működnének minden életszakaszban. Amikor éppen jól működik a párkapcsolat, akkor a gyerekünkkel leszünk tele konfliktusokkal, Amikor éppen megtaláltuk a munkánkat, akkor meg lehetséges, hogy párkapcsolati problémák jellemzik az életünket. Soha nem fog minden ugyanúgy működni, nem szárnyalhatunk egyszerre minden életterületen, és ugyanígy van ez magának a life-coach-nak az életében is.

Szerintem az a hitelesség, hogy a life-coach nem tetszeleg a mindent tudó és mindent megmondó szerepében, hanem őszintén megmutatja életének a hiányosságait is. Nem is konkrét tanácsokat ad, hanem kérdésekkel és különböző gyakorlatokkal feladatokkal segít, hogy a hozzá fordulók saját maguk meg tudják oldani életünk problémáit. Nem kell száz százalékig tökéletesnek lenni, nekem ez mostanában a jelszavam, hanem csak épp elég jónak. Számomra ez a hitelesség.

Kommunikáció - A life coaching során javítható

Ez az, ami engem talán a legjobban érdekel a világból. Jól érzem magamat a természetben, de jól az emberek között is. Figyelem a köztük lévő kommunikációt, és másokkal is rengeteget kommunikálok, mind írásban (blog, magazin), mind szóban (azaz be nem áll a szám). Nehogy azt higgyétek, hogy nekem ez mindig megy! Különösen a gyerekeimmel szemben vannak ebben nehézségeim, hiába határoztam el, hogy az EMK-t (erőszakmentes kommunikáció) fogom gyakorolni, ez a mindennapokban sajnos sokszor lehetetlen vállalkozásnak tűnik.

Emberi kapcsolatainkat átszövi a kommunikáció. Folyamatosan információkat adunk másoknak, és kapunk másoktól. Sokszor túlzásba is eshet az ember, és túl sok mindent mond ki, vagy oszt meg magáról, pedig néha a csend sokkal többet közöl. (Ez neked is szól, Réka!) Vagy azt hiszi magáról, hogy ő nem is kommunikál semmit, pedig a testtartása vagy a gesztusai elárulják, mi rejlik legbelül.

A kommunikációról rögtön a szavak jutnak eszünkbe, holott a verbalitás kommunikációnak csak elenyésző az aránya. Sokkal nagyobb szerepe van az életben a non-verbális kommunikációnak. Épp ezért nehéz valakivel telefonon kommunikálni, ahol nem látjuk a másik mimikáját, és még nehezebb chattelni, ahol már a hangsúlyok is hiányoznak.

„Szeretlek.” Ez így leírva valamilyen képzeletet kelt az emberben. De mennyivel szemléletesebb, ha halljuk, hogy az illető érzelmektől túlcsordulva súgja, kétségbeesésében üvölti, vagy közönyösen, foghegyről veti oda a másiknak. Én még mennyit hozzátesz az információhoz egy ölelés, egy pofon, egy legyintés.

A life-coach egyik alapvető eszköze a kommunikáció. Kérdez és válaszol. Hallgatja az ügyfelet, eljut hozzá, amit az mond, de közben figyeli azt is, ahogyan mondja, ahogyan gesztikulál, mert sokszor azok közvetítik az igazságot. „Á, nem érdekel, leszarom a főnökömet!” Dehogy szarja le, nagyon is érdekli, szeretne megfelelni neki, csak közben zavarja az illető hozzáállása, viselkedése. Valamit közvetít a life-coach is, mert hiába nem ad direktben tanácsot, azért a példájával, a reakcióival csak sugározza óhatatlanul a véleményét.

Most épp az asszertív kommunikációról tanulok a képzésen. Ez az önérvényesítésről szól, ami nemcsak a szakmai, hanem a magánéletemben is nagyon jól fog jönni. Most megyek is és szépen érvényesítem érdekeimet a gyerekeimmel szemben, akik még mindig nem pakoltak el…

Egy jó life-coach...

Egy jó life-coach könnyen alakít ki és tart fenn személyes kapcsolatot másokkal, különösen az ügyfelekkel. Nyitott és közvetlen személyiség. (Ezzel nálam azt hiszem nem lesz gond.) Könnyen ébreszt másokban bizalmat, és felkelti a szimpátiát.

Jól kommunikál, azaz őszintén és világosan fejezi ki magát. Érdeklődő, képes az aktív figyelemre. Nem,vagy csak keveset beszél magáról, inkább kérdez, és jó hallgatóság. (Hmm, hmm, nekem ezzel még lesznek gondjaim.) Elfogadó és megértő.

Jó megfigyelő, könnyen értékeli mások viselkedését, meglátja a történtek mögöttes tartalmát. Könnyen beazonosít személyiségjegyeket és típusokat.

Egy jó life-coach empatikus, együtt-érző, ám mégsem veszi túlzottan magára mások problémáit (tehát nem barát-pótlék). Nem éli bele annyira magát az ügybe, hogy aztán ne tudjon kívülálló maradni. (Érzem, ezzel lesz a másik nehézségem.) Segíteni akar, de nem akarja mások helyett megoldani a problémájukat, és megváltani az egész világot.

Nem hagyja, hogy az emberek leszívják az energia-szintjét, magát magas energiaszinten tartja.

Hiteles ember, tehát ideális esetben viszonylag jól működik a saját élete, és ezzel példát is tud mutatni. Magas szintű önismerettel és emberismerettel rendelkezik.

Átfogó szemléletű, rálát helyzetekre, átlát rendszereket.

Egy jó life-coach folyamatosan tanul, tapasztalatokat szerez, új módszereket sajátít el, új eszközöket alkalmaz. Szívesen kísérletezik és improvizál, kíváncsi a világra és másokra. Ösztönös és jó a képzelőereje.

Határozott és magabiztos, de nem erőszakos. Személyiségével ösztönzően hat az emberekre, és könnyen motiválja őket.

Végül, de nem utolsó sorban precíz és pontos, soha nem késik, tiszteletben tartja a másik idejét. 

Self coaching

Elkezdtem a képzést, és a tananyag kapcsán rengeteget gondolkozom saját magamról is. Rájöttem, hogy ez nem csupán szimpla tanulás, hanem önfejlesztés is egyben. Az elméleti rész mellett mindig van gyakorlat is, ami főként önismereti feladatokat jelent. Micsoda jó dolog, hogy tanulok, és közben önmagammal is foglalkozok! Szerintem nagyon fontos, hogy egy life-coach rendben legyen saját magával, hiszen csak úgy tud megfelelően segíteni másoknak, ha önmagán is segít(ett). Amellett, hogy szakmailag képzett az ember, elengedhetetlen a megfelelő személyiség, melyet folyamatosan, egy életen át fejlesztünk. Aki magán rendszeresen dolgozik, az valójában önmaga life-coach-a.

Aztán az jutott eszembe, hogy ez tulajdonképpen a coaching egyik válfaja, a self-coaching. Sajnos ez megint egy olyan angol szó, amit nehéz magyarra röviden lefordítani. Szó szerint saját magam coach-olását jelenti, vagyis: ön-coaching, ön-segítés, ön-fejlesztés. Ennek során az ember saját magával folytat belső párbeszédet, így próbál életcélokat kitűzni és megvalósítani, így oldja meg élete problémáit, így változtat a viselkedésén, hozzáállásán. Kicsit skizoid helyzetnek tűnik, tudom, mint amikor a „Gyűrűk urá”-ban Gollam beszélget Szmeagollal. Vagy mikor úgy érezzük, bal fülünkbe egy angyal, a jobba viszont egy ördög sugdos. És ha nem is ennyire sarkítva, hogy jó és gonosz, azért minden emberben van egyfajta belső segítő, és egy belső hátráltató. A segítő azt nézi, hogyan lehet egy helyzetből a lehető legjobbat kihozni, a hátráltató meg csak kritizál, és azt erősíti az illetőben, hogy miért nem tudja megoldani a problémát.

Sok emberrel az élet csak úgy megtörténik. Nem tudatos alakítói életüknek, csupán elszenvedői a velük történő eseményeknek. Ha valami rossz történik, másokat okolnak érte, ha pedig jó, arról csakis a szerencse tehet. De miért is ne lehetne valaki saját élete filmjének nemcsak szereplője, hanem egyúttal rendezője is?

Múltkor azt olvastam valahol, hogy azért csak vannak olyan dolgok, amiket nem mi idézünk elő, vagy amik ellen nem tehetünk semmit. Baleset, halál, bántalmazó családba születés, lebénulás, stb. Hiszen ezek annyira rossz dolgok, és ugyan ki teremtene magának rosszat? A fatalisták úgy hívják ezt, a Sors. 

Én viszont nem gondolom, hogy bábok lennénk, akiket valamilyen láthatatlan kéz rángat erre vagy arra. Eléggé szélsőségesen állok hozzá ehhez, és úgy vélem, mindenről mi tehetünk. A lélek arról, hová, kikhez születik le, arról, hogy milyen próbatételeket állít maga elé, hogy milyen helyzeteket teremt meg (sokszor persze öntudatlanul) saját magának. És talán ismerős a tanmese: „Szerencse vagy szerencsétlenség? Ki tudná azt megmondani?” Egy látszólag rossz helyzet valójában segíthet is: erősítheti a határozottságunkat, a kitartásukat, az elfogadásunkat, megfelelhet a gondoskodó vagy éppen a szenvedős, panaszkodós személyiségünknek. És ha segít, akkor annyira rossz nem is lehet.

Aki fatalista, az ne is válassza a life-coacingot! Csak olyan ember, aki hisz abban, hogy mindenki a maga szerencséjének a kovácsa, és akar, tud tenni a változásért.