Nőszirom a Rádióban

Amikor húsz éves (se) voltam, beszippantott a rádiózás világa. Ehhez hozzá kell tenni, hogy édesanyám egész életében a Magyar Rádióban dolgozott, igaz, ő pénzügyi vonalon. Gyerekként sokat jártam be hozzá, és már akkor megérintett a rádió varázsa.

Aztán az első férjemmel is ott ismerkedtem meg, aki a „Magyarországról jövök” című műsor riportere volt akkoriban. Ő dobott bele engem a mélyvízbe, méghozzá a sajtó minden területén: írni kezdtem, tévéztem, és persze rádióztam is akkoriban. Éjszakai élő műsorában, a „Bekukkantó”-ban nemcsak asszisztensként, de riporterként is dolgoztam.

Belefogtam az ELTE Szociológiai Intézetének média szakába, de nagyon nem váltotta be reményeimet. Sok volt a száraz elméleti tudás, és nagyon kevés a gyakorlat. Azért egy munkát köszönhetek ennek az iskolának, a Danubius Cappuccino-t. Sulitársammal együtt Bochkor Gábor utcai riporterei lettünk, és azon felül, hogy mindenféle őrült témában szolgáltattuk a riportmontázsokat, megtanultunk (természetesen akkor még mechanikus géppel) vágni is.

Ezután aztán hosszú szünet következett, mire újra rám talált volna a rádiózás, de ezúttal a mikrofon másik végére kerültem. A novemberi nyílt napunk előtt élő rádió-interjú készült velem, most pedig Székesfehérvárra hívták a Nőszirmot.

Pénteken a fehérvári Vörösmarty Rádió stúdiójába érkeztünk Antal Vali meghívására, ahol Palkó Zsuzsi készített velünk interjút. Ennek a műsornak a témája a tudatosság, mi pedig többek között arról beszéltünk, hogy a Nőszirom női life coach csapat hogyan segítheti elő a nők tudatosodását.

Megvolt az egyensúly: Zsuzsi megteremtette az alaphangulatot, és jókat kérdezett, Vali is közbeszúrt néhány személyes észrevételt, mi pedig Ritával és Klárival tökéletesen kiegészítettük egymást. Annyira jól sikerült az interjú, hogy megfordult a fejemben: újra kellene kezdeni a rádiózást!

Az interjút február 12-én kedden este 8 órakor hallgathatjátok meg online. Aki pedig fehérvári vagy környéki, február végén látogasson el a belvárosi Árpád fürdőbe, ahol a „Csajos csütörtök” keretében a Nőszirom is bemutatkozik majd.
Velem pedig legközelebb Budapesten február 23-án szombaton találkozhattok, az "Álarcok és szerepek" jegyében:
https://www.facebook.com/events/238005650415742/

Nőszirom klub - virtuálisból valóságos

A facebook-on pár hónappal ezelőtt (nem sokkal a Nőszirom oldal után) elindítottunk egy virtuális női klubot. Itt különböző kérdéseket teszünk fel a klubtagoknak, szavazásokat csinálunk, véleményeket várunk bizonyos témákban.

Eljött az idő, hogy mindezt már a való világban is megtegyük. Virtuálisból valóságossá változik a Nőszirom klub!

Itt végre lehetőség lesz arra, hogy a klub tagjai személyesen is találkozhassanak, és szemtől szemben beszélgessenek el velünk, női life coach-okkal különböző témákról. Minden hónap kapott legalább kettő központi témát. Most ezekből mazsolázgatok nektek:

Az újév tervezése, női szerepek és életszakaszok, testi megújulás, térrendezés, önmegvalósítás és siker, szülés és születés, intimitás és szenvedély, megrekedés és továbblépés, rend és tudatosság, szeretetnyelvek, stressz-kezelés, önkifejezés, sors és spiritualitás, múlt-összegzés és jövőkép-alkotás, családi gyökerek – gyerekkori minták, pénz és bőség…

Ugye felkeltette érdeklődésedet ez a gazdag programkínálat? Téged melyik vonz leginkább?

Ráadásul nemcsak Budapesten lesznek ilyen női körök, hanem vidéken, sőt, külföldön is.

Ha nyomon szeretnéd követni az eseményei dátumait és témáit, akkor látogass el a Nőszirom oldalra. A legelső női körünk január 26-án lesz, amelyre szeretettel várunk titeket! Ha szeretnéd tudni, mibe fogjál bele, hogy jó éved legyen, ott a helyed.
https://www.facebook.com/events/608188322970051/

Mától fogva ünnepélyesen fogadom…

Legalább egyszer mindenki tesz ilyen-olyan fogadalmat. A többség újévkor, mert ilyenkor valahogy könnyebb célokat kitűzni. A mostani cikkemben ahhoz adok tippeket, hogyan tűzz ki magad elé célokat – ezáltal hogyan legyen nagy az esélyed arra, hogy a fogadalmaidat be is tartsd.

- Viszonylag kisebb célokat tűzzél ki magad elé, amiket könnyebb betartani. Így nagyobb lesz a sikerélmény, könnyebb a kitartás.

- De azért ne legyen a cél TÚL könnyen teljesíthető, mert az nem jelent kihívást. Kelljen az eléréséhez bizonyos erőfeszítés.

- Sokan azt felejtik el kitalálni, hogyan érjék el az adott célt. Ha van egy hegycsúcs, odarepülhetek helikopterrel, de megmászhatom gyalogosan is. Egyáltalán nem állítom, hogy a helikopteres módszer a legüdvözítőbb, hiszen a cél elérésében sokszor maga az út a legszebb. Ha visszagondolsz azokra a napokra-hetekre-hónapokra-sőt, évekre, mire sikerült bizonyos céljaidat elérni, úgy érzed, nem volt szükség a sok akadályra és nehézségre? Aligha hiszem, hogy így vélekednél. Minden gyümölcs annál édesebb, minél többet kell érte nélkülöznöd, fáradoznod.

- Konkrétan fogalmazd meg a céljaidat, ne túl általánosan. Legyen benne az, egészen pontosan mit szeretnél elérni. Alapfokú nyelvvizsga szeptemberben. Valahogy így.

- A pontosításhoz kellenek a számok is. Dátum, hogy mit mikorra akarsz elérni. Rendes határidő, feljegyezve. Kilók száma, amitől meg akarsz szabadulni, oldalak száma, amiket le akarsz fordítani, kilométerek száma, amelyeket meg akarsz tenni utazásaid során, vagy amelyeket le akarsz futni.

- Más egyéb adat is jól jöhet a pontosításhoz. Ha új párt szeretnél magadnak, írd fel, melyik társkeresőre iratkozol fel. Ha továbbképzed magadat, legyen benne a fogadalmadban az is, melyik iskolába iratkozol be.

- A fogadalmaidba avass be legalább egy embert. Ha például a barátnőd tudja, hogy fogyózol, akkor rád szólhat, hogy ne vedd meg azt a sütit a cukrászdában. Vagy ha a férjednek elmondod, hogy online angoltanfolyamba kezdtél bele, akkor ő vigyázhat a gyerekekre, míg te a szobában tanulsz.

- Lehet több célod, de egyszerre mindig csak egyre összpontosítsál. Persze futhat párhuzamosan több program az életedben, például járhatsz nyelvtanfolyamra és közben belekezdhetsz egy diétába, de ezek ne üssék egymást időben.

- Az is lehet, hogy írsz egy komplett listát, és sorszám szerint mész végig rajtuk az év során. Jó ötlet például, ha minden hónapra van egy adott célkitűzésed.

- Ha mondjuk egy tízes listát készítesz, ne csak egy jellegű fogadalmakat írjál bele. Az életed sokféle területét fedjék le a terveid. Pl. hivatás, tanulás, család, párkapcsolat, egészség… Így minden területre jut majd legalább egy fogadalom.

- Ha ki is tűztél egy célt, tarts ki mellette, de ne a végletekig. Felesleges ragaszkodnod hozzá, ha úgy érzed, egyszerűen nem megy neked. Pl. kitalálod, hogy lefogysz, és ehhez futni kezdesz. Aztán rájössz, hogy ezt nem neked találták ki. Ne ragaszkodj a futáshoz, de továbbra is tarts ki a fogyás mellett, mondjuk úgy, hogy fitness-bérletet veszel vagy átváltasz az úszásra.

Sok sikert kívánok újévi fogadalmait megvalósításához! Boldog új esztendőt!

(2018-ban több mint 5.500-szor olvastátok a blogomat. Célom 2019-re, hogy legalább ugyanennyiszer nézzétek meg posztjaimat.)

A nő és a karácsony

A neten a következő kérdések jöttek velem szemben az elmúlt napokban:

Számodra is az egyik legfőbb stressz-forrás a karácsony? Kinek akarsz megfelelni karácsonykor: mások elvárásainak vagy saját magadnak? A nő feladata megteremteni a család ünnepi hagyományait? Te is az utolsó pillanatra hagyod a karácsonyi ajándékok beszerzését? Nálatok is csak a nő végzi az ünnep előtti nagytakarítást?

Ha alaposan megvizsgáljuk a fenti kérdések központi motívumát, az minden esetben az, hogy az ünnepek szervezése és lebonyolítása a nők feladata. Punktum.

Ha ez nálatok is így van, érdemes azon elgondolkozni, hogy te jól érzed-e magadat ebben a központi szerepben. Vannak, akik örömmel passzolnának le feladatokat a férjnek vagy a gyerekeknek, azok viszont csöppet se veszik az adást, így marad a mártírság. Másoknál azért alakult ez így, mert a nő úgy érzi, a férfiak ezeknek a feladatoknak a megoldására egyszerűen genetikailag képtelenek. A férfi kezében nem áll jól a portörlő-rongy. A pasik a sarkokban úgyse porszívóznak ki soha. Ami a férjem számára rend, az nekem a totális káosz.

Ha te vagy a családi ünnep-lebonyolító, az lehet azért, mert szeretsz a figyelem középpontjában lenni. Hadd lássa a család, hogy hol az ablakot pucolod, hol a bejglit tekered, hol a díszeket válogatod. És nehogy már más rakja oda a fa alá az ajándékokat, mint a nő! (Aki amúgy is Mikulás, húsvéti nyuszi és fogtündér egy személyben.)

Sokan ezt azért csinálják, mert imádják a szegény én szerepet. Aki ugyanis sokat melózik, az később ezt hangosan és sokszor el is mondhatja másoknak. Sopánkodhat, hogy ő mindent a családért tesz, szenvedhet, hogy megszakad a sok munkától. Ezt igazából azért teszi, mert erre általában sajnálkozás a válasz, ami energiát ad a panaszkodónak.

Meglehet, hogy a nő egyáltalán nem lubickol ebben a mindent megoldó, mindenhol ott levő szerepkörben, de ezt osztották rá. Ezt látta a nagyanyjától meg az anyjától, ezt várja el tőle a férje, az anyósa, a szomszédja. Megszólnák érte a faluban, ha nem pucolná ki a házat tetőtől talpig, és mit mondanának a kollégái, ha nem sütne legalább ötféle süteményt. és megint ott vagyunk a mások elvárásainak való megfelelésnél.

Ősi szokás a társadalomban a nők vállára rakni nemcsak a sima háztartás vezetésének a terheit, hanem az ünnepekre való készülődés extra súlyát is. A nő erős, persze, hogy bírja hajnaltól estig a robotot, bevásárol, halat pucol, ajándékokat csomagol.

Azzal viszont már senki sem törődik, hogy éjszaka hullaként rogy be az ágyba. Azzal ki foglalkozik, hogy ennek mi az ára? Kiégés, depresszió, testi tünetet, sokszor súlyos betegségek. Aki ugyanis betegséget kreál magának, annak végre megvan a joga pihenni. Sok nőnek csak úgy van lehetősége megúszni a karácsonyi hajcihőt, ha összehoz magának egy lábtörést vagy vakbél-műtétet. Ahelyett, hogy tudna nemet mondani, vagy megtanulná a különböző feladatok delegálását, azaz másoknak való kiosztását.

Stresszben kevés, feladatokban csökkentett karácsonyt kívánok Kedves Olvasóimnak!

Sok nő egyben

Most nem konkrétan az ezerkarú nőről fogok írni, akinek rengeteg helyzetben kell helyt állnia – de azért kicsit mégis.

Nemrég olvastam Soma írását az Új Egyensúly oldalon arról, hogy neki hány neve van. (Mamagésa, Gyöngyi, Gondos Muci, Klára, Mazsola, hogy csak néhányat említsek). Természetesen hivatalosan egy, de a különböző szerepeket, létállapotokat a különböző nevei jelképezik, jellemzik.

Elevenembe vágott az írása, mert én életem 44 éve során már nagyon sokszor változtattam (akár hivatalosan, akár csak a köznapi életben) nevet. Lássuk csak a listát (hosszú lesz!): Tóth Andrea Klára, Tóth Andrea, Erdélyiné Tóth Andrea, E. Tóth Andrea, Tihanyi Andrea, Tihanyi Andrea Réka, Tihanyi Réka, Tóth Réka, Réka Réka, Szabó Andrea, Szabó Réka… Látszik, hogy egyes nevek teljesen elkoptak, mások újként érkeztek hozzám, néha két keresztnevet használtam párhuzamosan, stb. Jelenleg a személyi igazolványomban Szabó Andrea Klára (!) áll, de az emberek most már Szabó Rékaként ismernek.

Én valahogy úgy érzem, hogy ezek a neveim nem a különböző szerepekhez, inkább a folyamatosan változó életszakaszokhoz kötődtek. Indián-mániás vagyok, és köztudott, hogy az indiánok is így csinálták: minden életszakasz-váltásnál név-változtatás is történt. Ami nálam jól látszik, az a házasságkötésekkor illetve válásokkor bekövetkező név-változtatások. De történt, hogy „csak úgy” felvettem és elkezdtem használni egy általam tetsző, engem jól jellemző nevet.

Most gondolj te is bele életed szakaszaiba, illetve az általad „játszott” (néha véresen komolyan játszott) szerepekbe. Milyen név fejezik ki a vadmacskát és melyik az anyát? Hogy tudnád elnevezni a precíz titkárnőt, és hogy a házimunkát, kertészkedést végző nőt? Más nevet kapna a feleség, és mást a barátnő? Ugye, hogy a bennünk élő gyermeket, felnőtt nőt, illetve ős-bölcset más és más nevek jelképezhetik?

A szerepeken és életszakaszokon már sokszor elgondolkoztam, de a fenti kérdésekkel magamnak is adtam egy feladatot. Ha kiötlöm a név-táramat, ígérem, veletek is megosztom!

Egyéniség

Mostanában az aktuális Nőszirom-témák ihletnek meg annyira, hogy hosszabban írjak róluk a blogra. Múltkor az adventi hit-remény-szeretet témát körüljáró téma okán írtam a hitről, most viszont az egyéniségről elmélkedek.

Az egyéniség megnyirbálása már gyerekkorban elkezdődik, és az intézménybe kerüléssel felgyorsul. Az egyéniség keresése és kifejezése viszont legelőször kamaszkorban jelenik meg az embernél. Az a vicces, hogy a magukat nagyon egyéninek gondoló fiatalok épp azokat a külsőségeket és viselkedésformákat keresik, amelyek segítségével aztán egy bizonyos csoportba be tudnak tagozódni. 

Tehát a csoporton belül gyakorlatilag tök egyformák lesznek, egyéniségük abban nyilvánul meg, hogy más csoportoktól különböznek külsőségekben. Gondoljunk csak a rockerekre, hippikre, punkokra, vagy a dohányzásra, szipuzásra.

Ilyen az én kamaszkoromban is volt, amikor nagyon egyedi módon akartam alternatív lány lenni, ezért ugyanolyan fekete cuccokba öltöztem, ugyanúgy felnyírtam a hajamat, és ugyanolyan darkos sminket használtam, mint az összes többi alteros. Így aztán élesen elkülönültem a vállra vetett bomberdzsekit, felzselézett hajat és bumszli cipőt viselő diszkósoktól.

Abba azért elég durva belegondolni, hogy egyediek és megismételhetetlenek vagyunk. Senki a világon nem néz ki úgy, mint te, kivéve az egypetéjű ikreket és a legjobb imitátorokat. Az nagy kérdés, hogy valakinek miért lehet életcélja az, hogy egy híres embert utánozzon, ahelyett, hogy kibontakoztatná saját valódi egyéniségét? Talán az is előfordult már veled, hogy másnak hittek, mert annyira hasonlítottál egy ismeretlenre, és bizonyára hallottál már az alteregókról is.

De ez csak a külsőség, és abban már tényleg egészen bizonyos vagyok, hogy senkinek nincsenek pontosan ilyen belső tulajdonságai, ilyen gondolatai, mint neked.

Eszembe jut egy filmbéli jelenet a Brian életé-ből, ahol szegény Brian hasztalan győzködi a népet, hogy gondolkozzanak önállóan, különbözzenek egymástól, és ne hagyják, hogy bárki megmondja, mit csináljanak. A hívők kórusban kiabálják: „Igen, mi mind egyéniségek vagyunk!”.

Mások gondolkodás nélküli utánzása – a kisgyerekeken kívül, akik így tanulnak és fejlődnek – meglehetősen dedós dolognak tűnik. Erről pedig egy Szutyejev mese ugrott be, ahol Kispipi minimális egyéniséggel se rendelkezik, így mindig ugyanazt szajkózza, és ugyanazt csinálja, amit Kisréce. Egészen addig, míg majdnem a vízbe fúl emiatt a tulajdonsága miatt.

Az egyéniség az, ha valamelyest kilógunk a sorból, de nem úgy, hogy mások legjobb tulajdonságait összeollózzuk és magunkra aggatjuk. Ez történt egy másik Szutyejev mesében, ahol a liba feltűnő egyéniség szeretett volna lenni, ezért kölcsönvette a páva farktollait, a pelikán zacskós csőrét – aztán majdnem pórul járt a rókával szemben. A tanulság: inkább színes egyéniségünkkel tűnjünk ki a szürke tömegből, mint mások majmolásával.

Hit

A legtöbb ember, aki meghallja ezt a szót, rögtön a vallásra asszociál. Pedig sokkal tágabb értelemben használjuk, mint ahogyan azt elsőre gondolnánk.

Tudományos értelmezések szerint az a hit, amikor olyan dolgokat fogadunk el, amelyek igazából semmivel sincsenek megalapozva. Sem saját vagy mások tapasztalataival, sem logikus gondolkodással. Sokszor olyan dolgokat is elhiszünk, amelyekre az égvilágon semmiféle racionális bizonyítékunk sincsen.

Naivnak tűnhet az az ember, aki mindenféle megalapozottság nélkül, sőt, akár éppen hogy ennek ellenére hisz valamiben, valakiben. A bántalmazó kapcsolatban élő nő századjára is elhiszi a férjének, hogy megváltozik, és soha többé nem fogja őt verni – pedig ennek az előző 99 példa alapján az égvilágon semmilyen megalapozottsága sincsen.

Ha valaki öltönyben, nyakkendőben szólít meg minket, azzal sokkal barátságosabbak vagyunk, mint azzal, aki toprongyos kabátban és lyukas cipőben, mert úgy hisszük, a jó megjelenés egyenlő a becsületességgel és megbízhatósággal. Ezt a hitet támasztotta alá az a kísérlet is, amikor cigány művészeket és tudósokat sztereotip ruhákba (rapper, prostituált, vajda, jósnő, gengszter) öltöztetett, így rögtön elhittük róluk, hogy „rossz” emberek.

Van, aki azt mondja, hogy ő józan paraszti ésszel gondolkozik, és nem hisz semmilyen hókuszpókuszban, és vannak, akik fanatikusak, akik akkor is ragaszkodnak a hitükhöz, amikor azt minden és mindenki cáfolja. Azért vannak átmeneti fokozatok is, a feltételezéstől, gyanakodástól kezdve a vélekedésen át egészen a meggyőződésig.

A hitet legkönnyebben az illuzionisták tudják bennünk felébreszteni avagy megcáfolni. Elhisszük, hogy kettévágták? Hogy magától szabadult ki? Hogy meggörbítette a kanalat?

Jobban elhiszünk valamit, ha azt olyan ember állítja, akit ismerünk, és emiatt megbízunk benne. Ezt használják ki a különböző szekták vezetői is, de a hétköznapokban ez a reklámok manipulálásának egyik eszköze is. (Lásd. például a korpásodás elleni hajsampon esetét, amit azért veszünk meg, mert Ő, a nagy celeb ajánlotta.) A személyes bizalom az alapja a személyi kultusznak is, de a hétköznapi életben is megjelenik, mikor mondjuk egy alkoholista bizonygatja, hogy most aztán tényleg le fog szokni, mi meg ezt elhisszük neki.

Az életmódunkat is befolyásolja a hit, például ha mániákusan hiszünk a paleo-táplálkozásban vagy amikor elhisszük a brit tudósok azon állítását, hogy a tej (hús, csoki, tojás, tetszés szerint behelyettesíthető) nagyon egészségtelen.

A hit akár kórossá is válhat olyan esetekben, amikor valaki a saját tévképzeteinek hisz (így alakulnak ki a fóbiák), illetve veszélyes is lehet, például ha egy szélhámosnak hiszünk, aki kicsalja tőlünk az utolsó fillérünket is.

Life coach-ként az egyik legfontosabb dolognak tartom, hogy mindenki az önmagába vetett hitet erősítse meg, hiszen ez az egészséges önbizalom alapja.