Óvatosan nyomja
meg a kaputelefont, épphogy csak csippen egy kicsit. Amikor felér, hosszasan csiszatolja
a cipője talpát a lábtörlőn. A résnyire nyitott ajtón még külön kopog egy
kicsit, utána lép csak be.
Majdnem negyven
éves, de olyan a tekintete, mint egy riadt kisgyereknek. Sötétbarna, egyenes
szálú haját egyszerű kontyba tűzte fel. Már vegyült a barna tincsek közé néhány
ősz hajszál. Arcán semmi smink, tekintete emiatt kicsit üresnek tűnik. Ruházata
egyszerű: barna kötött kardigán, zöld szövetszoknya. Táskáját az ölében mintegy
pajzsként tartja a teste előtt.
Elnézést kér a
lehetetlen időpontért. Magyarázza, mi mindent KELL megcsinálnia még délelőtt:
mosás, főzés, takarítás, satöbbi. Aztán délután: gyerekek, edzés, zeneóra, készülés
a felvételire…
Az anyai
feladatok a kötelességei. Véleménye szerint ő nem dolgozik semmit.
Nagymama szerint
pocsékul neveli a gyerekeit, mert igény szerint szoptatott és hordozott.
Ahelyett, hogy hagyta volna őket sírni, hadd edződjön a tüdejük. Cumisüveg kell
nekik, fél évesen pörkölt és járóka.
Amióta meg
nagyobbak: zongora helyett külön angol kellene a kicsinek, a karatétól túl
agresszív a középső, a nagyot meg a gyakorlóba kell beíratni, matektagozatra. Nagymamánál
makulátlan a rend és a tisztaság. Nála még a padlóról is lehet enni. Eszter nem
akar a padlóról enni!
A férj manager,
későn ér haza, sokat túlórázik, nem brillírozik az apa-szerepben.
Eszter főállású
anyaságija lejárt, nem tudja, mit kezdjen magával. Korábban napközis tanár
volt, de mostanra kicsit besokallt a gyerekektől.
Amikor megpróbáljuk
körbejárni, mi is érdekli igazán, folyton zsákutcákba futunk. Az se tudja, mi
az a szabadidő. Csakis a háztartás és a gyerekek. Nincs én-idő, nincs mi-idő. Az
elmúlt másfél évtizedben nem foglalkozott semmivel csak úgy a maga kedvéért.
Azt se tudja már, ki is ő…
A házi feladatot
egy koszos papír-zsebkendőre írja fel…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése