Egyelőre még ugye tanulok, el kell végeznem a képzést, hogy
jó szívvel kimondhassam magamról: life-coach vagyok. Most még csak amolyan
autodidakta tanoncnak mondanám magamat, aki hivatalosan nem praktizál. Egyelőre
csak az életben, a családom és a barátaim körében igyekszem ezt a segítő
tevékenységet végezni.
Ám természetesen azon is jár már az agyam, hogy hol fogok majd
később tudni találkozni azokkal, akik hozzám fordulnak. A lehető legjobb
ugyanis a személyes együttlét. Milyen kellemes lenne kialakítani itthon egy kis
szobácskát, nevezzük coach-room-nak, vagy terápiás helyiségnek akár. Még akár
lenne is rá lehetőségem, mert a házunk bővítése után másutt lesz a hálónk, így lenne
a házban egy Réka-szoba. De…
Egyrészt, itt szokott zsivajozni 5, azaz öt darab gyermek.
Most elképzeltem, hogy épp nagyon belemerülünk valakinek a problémájába, és
közben a fejünk fölött dübörög a csipet-csapat. Vagy gőzerővel dolgozunk egy
cél-meghatározáson, és hirtelen kintről visítást vagy üvöltést hallunk. Szóval
ez nem egy nyerő megoldás. Több éves terv, hogy a különálló kis rozoga házikót
egyszer majd felújítjuk, és akkor az nemcsak vendégház meg buli-hely lesz,
hanem az „ügyfeleim” fogadására is alkalmas hely. Egyelőre azonban épphogy megfelel tárolásra, nemhogy coaching-ülésekre!
Másrészt nincsenek hiú reményeim Nógráddal kapcsolatban. Ami
az előnye, az a hátránya is. Szeretjük, hogy távol van a várostól, kint a
természetben, ami a madárcsivitelés meg a fák miatt szuper, munka szempontjából
viszont elég vacak. Még Vácról sem hiszem, hogy kijönne hozzám bárki, nemhogy
Budapestről. Azt hiszem, be kell látnom, hogy valahol a fővárosban kell nekem a
jövőben helyet találnom.
Felraktam egy felhívást nemrég, hogy helyet keresek, és erre
kaptam is lehetőségeket, méghozzá pontosan kilencet. A legfontosabb kritériumok
az alacsony áron kívül a Nyugati pályaudvarhoz való közelség és a tevékenységi
körömhöz illő környezet voltak. Találtam is gyógyító-helyeket, kézműves-műhelyeket,
életmódközpontot illetve jógastúdiót is. Ezek bejárása részemről nemsokára meg
is kezdődik. A fotók alapján igencsak hangulatos termekről, szobákról lenne
szó, némelyikük kifejezetten az én ízlésem szerint van berendezve és dekorálva.
Persze ha a szívem mélyére nézek, akkor legideálisabb egy magam által bérelt (vásárolt,
álom, álom, édes álom…) lakás volna, amit úgy alakíthatok ki, ahogyan csak
szeretném, és akkor használhatok, amikor csak akarom. Egyszer bizisten eljutok
idáig is…
A fentiekből gondolom kiderült már, hogy jómagam a személyes
találkozást részesítem előnyben. Pedig sok coach van, aki az ügyfél
időbeosztása vagy a nagy távolság miatt skype-on is vállal segítségnyújtást. Hmmm…
Skype. Nekem valahogy olyan személytelen az egész! Amikor szemtől szemben
vagyok a másikkal, akkor az sokkal meghittebb, jobban rá tudok hangolódni az
illetőre, érzem az apró rezdüléseit is. De oké, ha az illető annyira elfoglalt vagy
az ország másik felén lakik, legyen skype, de ez a max., ameddig elmennénk.
Mert képzeljétek, hogy vannak, akik telefonos tanácsadást is
végeznek! Nekem szörnyű lenne, hogy nem látom az illető mimikáját,
testtartását. Ehhez tudni kell, hogy az emberi
kommunikáció 85%-a nem verbális, azaz a gesztusok, mozdulatok útján adjuk át
közlendőnket a másiknak. Nem véletlen, hogy telefonban sokkal könnyebb
összeveszni, mint élőben. Chat-en meg még könnyebb, ott még a másik hangsúlyait
sem érezzük, hanghordozását sem halljuk. Telefon tehát kizárva, legfeljebb a
következő találkozás megbeszélését vagyok hajlandó így intézni.
Remélem, nemsokára azzal a jó hírrel
szolgálhatok, hogy megtaláltam azt a csodás kis helyet, ahol örömmel állok majd
rendelkezésetekre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése