És tádááám!!!
Elérkezett a nagy nap! Tegnap megkezdtem hivatalos tanulmányaimat!
Eddig „csak” a
netről leszedett anyagokból és könyvekből szereztem a tudást (a „csak” szó idézőjele
igen erőteljes, hiszen az elmúlt kb. négy hónapot folyamatos autodidakta
tanulással töltöttem), most viszont megvalósult egyik álmom, illetve annak
kezdő lépése: a coaching-tanfolyam.
Mondhatja
akárki, hogy véletlen egybeesés (Véletlen? Az meg mi a csuda?), szerintem nem
az, hogy egy hónapja egy olyan volt általános iskolai évfolyamtársnőmmel
kezdtem el a neten chattelni, akivel kb. 30 éve semmiféle kapcsolatban nem álltam.
Hogy totális „véletlenségből” megemlítettem neki: life coach-nak szeretném
átképezni magamat, ő meg erre lazán odavetette, hogy ja, egyébként life coach
képzéseket tart…
Nézegettem én
már egy ideje a tanfolyamokat, egyre növekvő kétségbeeséssel. Mind az áruk,
mind az időigényük elkeserített. A legtöbb ilyen képzést természetesen Budapesten
tartják, esetleg néhány nagyobb városban, és rendszeres beutazást, késő
délutáni-kora esti vagy hétvégi jelenléteket igényelnek. Vidéki nagycsaládos
anyának esélye sincs erre. Az áruk meg 300.000 forinttól kezdődik, a határ
pedig a csillagos ég. Már pesszimista módon bele is törődtem abba, hogy soha
napján lesz nekem papírom a végzettségemről, amikor is jött Judit, vele együtt
az olcsóbb, távoktatásban végezhető online tanfolyam lehetősége, és egy kis
szülői agyagi segítség is.
Mondhatja
akárki, hogy véletlen egybeesés, szerintem az sem az, hogy éppen egy nappal az
előtt fejeztem be az utolsó tankönyvet, hogy elkezdtem volna a tanfolyamot. Tehát
mostantól a magamnak kiszabott tanulási időben minden energiámmal a
coaching-képzésre tudok összpontosítani.
Az javasolják az
okosok, hogy legalább 60 órát érdemes a tanulmányokkal eltöltenie az embernek
(persze az ideális inkább a 120-150 óra volna). Megpróbáltam visszaszámolni,
hogy én eddig kb. mennyi időt töltöttem el tanulással, úgy 50-60 jött ki, és
most itt ez a 80 órás tanfolyam is. Azt hiszem, hogy mire végzek,
megalapozottan mondhatom majd, hogy képzett life-coach vagyok.
Legjobb az, ha
eltelik némi idő az órák között, hogy ne egyszerre zúduljon ránk a sok
információ, és legyen idő elmélyülni a tanultakban. Fontos időt szánni arra is,
hogy végigvihessünk legalább egy gyakorló coaching folyamatot, és közben a
személyiségünk is változzék, kialakulhasson egyfajta coach-identitás. Épp ezért
nem javasolt a gyorstalpaló intenzív tanfolyam, habár igencsak kecsegtető a
szlogen, hogy „life-coach végzettség két hónap alatt”.
Természetesen
örültem volna, ha csoportban tanulhatok, ha személyesen találkozhatok az
oktatóval, és élő helyzetben gyakorolhatom a coachingot. Így viszont magam
oszthatom be, mennyi idő alatt végzek egy-egy anyagrész feldolgozásával, és bővem
van időm a házi feladatok kidolgozására is. Ami pedig a konkrét gyakorlatot
illeti: a próba-coaching-ok skype-on fognak megvalósulni.
Ami nagyon
tetszett Judit tanfolyamában az a kreatív gondolkodás és az önismeretre
irányuló fókusz. Hiszem, hogy a legszínvonalasabb képzés sem ér semmit, ha az
illető nem fejleszti magát folyamatosan, és nem dolgozik a személyiségén.
U.i.: Ez itt a
reklám helye. Miért is ne reklámoznám a blogomban Vidó Juditot és a Sikerativ
Oktatási Központot (http://www.sikerativ.hu/).
U.u.i.: Eddigi tankönyveim:
Coaching – Életvezetési tanácsok (Jeni Purdie), 500 legjobb coaching kérdés
(Martin Wehrle), Coaching kézikönyv (Babak Kaweh)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése