Mediátor - A life coachnig egyik ága a mediáció

A coaching egyik speciális fajtája a mediáció. A médium ugye egy közvetítő, köznyelvben a szellemvilág és a földi világ között. A média pedig a sajtó dolgozói (vagy inkább egy mögöttes hatalom) és az olvasók, hallgatók, nézők között képez hidat.

A mediátor is közvetít, méghozzá két (vagy akár több) ember között. Férj és feleség, szülő és gyerek, főnök és beosztott. Minek kell egyáltalán közöttük közvetíteni? Egy világban élnek, egymáshoz közel, hát nem tudják megbeszélni maguk a dolgaikat?

Nem! Ez a legnagyobb probléma, hogy nem. Az elmúlt időkben, egészen a közelmúltig (sőt, sajnos akár napjainkig is) ezek között a fele között alá-fölérendeltségi viszony volt jellemző. A férj uralta a feleségét, a főnök hatalommal rendelkezett a munkása fölött, a gyereknek meg apelláta nélkül azt kellett tennie, amit az anyja, még inkább amit az apja mondott.

Mára egyre természetesebb, hogy ezek a viszonyok kezdenek egyenrangúvá válni, azt azonban nem tanultuk meg az előző, hatalmi hierarchiák rendszerében nevelkedett generációktól, hogyan is éljük meg mindezt. Nem sajátítottuk el a megfelelő kommunikációt a dolgok megbeszélésére, a problémák közös megoldására.

Még a mai általános gyakorlat szerint is kétféle konfliktus-megoldási stratégia jellemző: az erőszakos akarat-érvényesítés, illetve a beletörődés, meghunyászkodás. Még azok is nehezen jöhetnek ki problémás helyzetekből, aki elhatározták, hogy ezeken túllépnek. Pedig a szándék már fél siker. A legtöbben ugyanis nem kérnek abból egy kívülálló harmadik személy jelenlétéből. Aki úgy dönt, hogy mediátor segítségét kéri, az már megtette az első fontos lépést a megoldás felé. Ez egyfajta tudatosságot jelez, amely állapotban a probléma-megoldás is jóval könnyebb.

Sajnos sokszor történik, hogy az egyik fél igazából nem is akarja ezt a hercehurcát, csak a másik cibálja oda. Tipikus eset, hogy a feleség döntése a mediáció, a férj csak úgy ímmel-ámmal egyezik ebbe bele. De legalább elmegy! Mert ha nem, akkor csak egyszemélyes coaching-ról lehet szó. Pedig mennyivel jobb, ha egy pár problémáját a két ember együtt akarja megoldani.

A mediáció több találkozás sorozata. Az elsőn és az utolsón mindenképp jelen kell hogy legyen mindkét fél. Közötte megejthetők külön-külön alkalmak is a coach-csal. Egyik érdekes technika amolyan beszélő-bot jellegű. Az egyik fél kap x időt (mondjuk 10 percet), hogy kifejtse a véleményét, azaz nála van a „beszélő-bot”. Ez alatt a másiknak tilos megszólalni! Utána ő kap 10 percet, amikor a saját véleményét közli a társával, mialatt ő szintén némán hallgatja, még ha hazugságot, vagy felháborító dolgot is hall.

Egymáshoz egyáltalán nem szólnak. A mediátor csak közvetít. Sokszor olyan vicces módon, hogy „a felesége tehát azt mondta, hogy…” (miközben a férj pontosan hallotta), és ugyanúgy ő adj át a férj véleményét a feleségnek. A végén mindenképp valamilyen kompromisszumos ((jobb esetben konszenzusos) megoldásnak kell születnie. Hogy a kettő között mi a különbség? Arról is írok majd nektek…

Life Coach lettem!

Life Coach lettem!!!

Még számomra is hihetetlen, de elérkezett a nap, amikor végeztem tanulmányaimmal. Mától fogva hivatalosan is LIFE COACH (azaz életút segítő, életvezetési támogató) vagyok.

Utoljára 21 éves koromban tanultam hivatalos keretek között, amikor is 1995-ben megkaptam angol nyelvtanári diplomámat. Azóta eltelt 22 év, és nemrég úgy döntöttem, hogy új szakmát szeretnék tanulni, újképesítést szerezni. Új élet, új hivatás. A korábbi tanítás és fordítás helyett a továbbiakban mások segítéséből és az írásból szeretnék megélni.

Komoly kétségek voltak bennem, hogy hogyan fogom tudni elvégezni a képzést. Az elején a tandíj és a beutazás okozott volna nehézséget, de végül sikerült egy ismerősöm online tanfolyamára beiratkozni, ami jóval olcsóbb volt az átlagnál, és nem kellett sehová bejárni oktatásra. De az továbbra is kérdés volt, hogy időben, energiában mennyire fogom bírni. Bírtam, mert az ember sokkal, de sokkal többet kibír, mintsem sejtené. Olvastam a buszon, jegyzeteltem a vonaton. Tanultam éjszaka, mikor már mindenki aludt, a feladatokat pedig lopott félórákban csináltam meg. A konzultációkat pedig akkorra időzítettem, amikor senki sem volt itthon. És sikerült!

A képzés három szinten zajlott. Egyrészt megkaptam az elméleti anyagot, amit szépen elolvastam, kijegyzeteltem és megtanultam. Az oktatóm az adott témához kapcsolódó gyakorlati feladatokat is küldött. Ezek azért voltak jók, mert egyrészt fejlesztették önismeretemet, másrészt ezeket a gyakorlatokat a későbbi munkámban majd én is felhasználhatom. a harmadik szint az „élő” tanulás volt. Skype-on megbeszéltük a korábbi témákat, feladatokat, valamint próba-coachingokat tartottam ismerőseimmel, amiket aztán az oktatómmal közösen kiértékeltünk.

Nyolc fő témában bővítettem ismereteimet. Tanultam a life coaching elveiről, folyamatáról, eszközeiről, a különböző tanulási, érzelmi és viselkedési stílusokról, kommunikációról és célokról, kérdésekről és motivációról, konfliktus- és stressz-kezelésről. Megtudtam, mi az az egyéni, párkapcsolati, művészeti, családi és team-coaching. Sok új technikával lettem gazdagabb, és úgy érzem, a tanulási folyamat közben személyiségem is sokat fejlődtem.

Köszönöm szépen Attilának, Ibolyának, Bettinek és Edinának, hogy önkéntes coachee-ként segítették a tanulásomat. Köszönöm Vidó Juditnak (http://sikerativ.hu/) a képzést. Végül, de nem utolsó sorban a családomnak, akik túlélték ezt az időszakot velem.

És most hogyan tovább? Következik: vállalkozás elindítása, helyszín megtalálása, ügyfelek levadászása, honlap, marketing, stb., és persze folyamatos szakmai fejlődés… Azt hiszem, nem fogok unatkozni életem hátralévő részében J

A bicegő asztal és a döcögő életkerék - Egy remek life coachnig gyakorlat

Talán hallottatok már arról az elméletről, ami az életet (más fajtája a párkapcsolatot) egy asztalhoz hasonlítja. Az élet (avagy a párkapcsolat) különböző szeleteit jelképezi az asztal négy lába. Többféle felosztás létezik, de az eredetit Füst Milán írótól ismerjük: szerelem, életstílus, szex, gazdasági közösség. Ezeknek mind stimmelnie kellene ahhoz, hogy elmondhassuk magunkról: boldog párkapcsolatban élünk.

Az asztalnak négy lába van, úgy áll stabilan. Ha az egyik lábbal valami nem okés, akkor bicegve ugyan, de még megmaradhat. Ha azonban már kettő láb nem frankó, az asztal elbillen. Tehát apróbb problémák még nem veszélyeztetik a párkapcsolatunkat, de ha több területen vannak elakadások, akkor abból komoly baj származhat.

Az sem biztos, hogy mindenki ez a négy nevet adná a párkapcsolat-asztal négy lábának. Én például hiányolom belőle a kommunikációt, mind minden kapcsolat alapkövét. Vagy a közös terveket, célokat, hogy a páros két tagja legalább nagyjából egy irányba tartson.

A saját életünknek aztán még több aspektusa létezik, ehhez már nem is egy asztalt, hanem egy kereket szoktak felhozni hasonlatként. A kerék legtöbb esetben nyolc részre van felosztva, a következők szerint: fizikai környezet, egészség, munka-karrier, szellemi-spirituális fejlődés, szabadidő-rekreáció, társas kapcsolatok, párkapcsolat, pénzügyek.

Más megközelítésben: karrier és önmegvalósítás, szellemi és testi egészség, otthon és család, pénzügyek és anyagi jólét, személyiség-fejlesztés, spiritualitás, társas kapcsolatok.

Végül is jobb, ha nem is egy előre megírt sémát fogadunk el, hanem összerakjuk a saját életünket felépítő szeleteket. Amikor a nyolc küllő megvan, kezdődhet a pontozás. Vajon hány pontot adnál saját egészségedre? Milyennek értékeled a párkapcsolatodat? Mennyi pontot érdemelnek a pénzügyeid? (Érdemes lenne most tényleg elvégezned az értékelést.)

Ideális esetben (ami persze nem létezik) mind a nyolc aspektus megkapja a maximális pontszámot, és az élet kereke simán gördül tovább. De mi van akkor, ha valahol hiba kerül a gépezetbe? A karrierünk nem szárnyal, vagy nem teremtettük még meg álmaink otthonát? Ekkor bizony döcögve fog az a kerék gurulni.

Akár bicegő asztal, akár döcögő kerék, a lényeg, hogy folyamatosan tegyünk párkapcsolatunk vagy életünk minden részéért, és igyekezzünk fenntartani az egyensúlyt. Hogy stabilan álljon az az asztal és simán gördüljön az a kerék.

Párkapcsolat - Ezen a területen sokat segíthet a life coach

A life-coaching az élet minden területén segítség lehet, ahol elakad az ember, legyen szó akár munkáról, akár családról. Nem tudod, milyen új hivatást válassz? Hívd a life-coach-ot! Bizonytalan vagy a gyermeknevelésben? Keresd fel a life-coach-ot! Nem megy az időgazdálkodás? A life-coach biztosan segíthet neked.

Gondok vannak a párkapcsolatoddal? Fordulj a… Biztos, hogy a life-coach-hoz? Egy megértő barátnő vállán jobban kizokoghatja magát az ember. Egy pszichológus biztosan jobban ért ahhoz, hogyan tárja fel a helyzet múltbéli gyökereit. Aztán ott vannak a párterapeuták, mediátorok, ki tudja még kik, akik mind-mind azért dolgoznak, hogy a párok boldog kapcsolatban éljenek.

Akkor mégis miért van olyan sok vacak házasság? Miért annyira szánalmasak a férjek és elviselhetetlenek a feleségek? Miért gyötrődnek annyian a „se vele, se nélküle” ördögi spirálban?

Sokak nem látnak más alternatívát, mint vagy benne maradni a posványban, vagy elválni. De a posványt vajon nem lehetne esetleg virágzó kertté varázsolni? Kevesen tudják, hogy kell. Bekerül egy kapcsolatba két eltérő személyiség, és a kezdeti időszak rózsaszín ködén túl, amikor a mi-korszakot újra felváltja az „én és én” időszaka, nagyon nehéz nekik megtalálni a közös nevezőt. Vagy küzd az ember, hisztizik, ordít, hogy őt mint egyént elfogadja a párja, vagy beletörődötten feladja énjét, és belesimul az elvárásokba.

Mintha nem is lenne más választás: adsz erődön felül, mindent megteszel a közös célokért, vagy elkülönülsz, de akkor megvan a veszélye annak, hogy végleg elfelejted, milyen is párként együttműködni. A legideálisabb persze az integrált személyiség, aki közösségbe is akar tartozni, és közben meg tud maradni egyéniségnek is, de az ilyen ritka, mint a fehér holló.

Sajnos jól párt választani kevesen tudnak. Ott az érzelmi fellángolás, a szexuális vonzalom, és olyan jól lehet vele beszélgetni is az élet nagy dolgairól… Mindez önmagában azonban nem garancia a sikeres párkapcsolatra. Főleg, hogy sokan érdekből vagy menekülésből, esetleg mások elvárásainak való megfelelésből választanak valakit.

Amikor azt olvassuk az apróhirdetésekben, hogy „hozzám hasonló társat keresek”, nem biztos, hogy nyerő az elvárás. Az azonos vallás vagy politikai nézet előny lehet, de attól, hogy a másik is Fideszes vagy fradista, vajon jó lesz férjnek/feleségnek is? Egy szexis nő feltétlenül csak dögös férfi párja lehet? Döntően fontos ez a mindennapok során? Amúgy is, hány olyan párt akad, ahol eszméletlen csinos nő oldalán ronda férfi áll (most tekintsünk el az anyagi érdekektől)? Vagy olyat, ahol bomba férfi mellett finoman fogalmazna nem igazán bomba nőt találunk (lásd. pl. Pierce Brosnan töltött galamb nejét). Lakhatunk egy faluban, dolgozhatunk egy munkahelyen, járhatunk egy templomba, ettől még nem lesz sikeres a párkapcsolatunk.

Összekeverjük a szerelmet, vagyis inkább az szerelemről kialakult idealizált képet a valósággal. Túl sokat várunk el, és közben keveset dolgozunk magunkon. Aztán jön a sok viszály, vagy a jéghideg közöny.

Lehetünk újra boldog pár? Maradhatunk együtt? Vagy elválhatunk szeretetben-békében, ha kell? A life-coach igenis segíthet ebben, és más párkapcsolati problémák esetén is. Később a párkapcsolat szakaszairól és a „válni-nem válni” témakörről is fogok nektek írni. 

Én-kép - Tökéletesítsd life coach segítségével!

Ismerd meg önmagad” – ez állt a delphoi jósda homlokzatán. De vajon hogyan ismerhetjük meg önmagunkat? Két fő irányvonal létezik. Az egyik a belső vizsgálódás, az magunkkal folytatott párbeszéd nyomán, a másik pedig a környezetünk visszajelzéseiből, a minket körülvevő emberek véleménye alapján formálódik.
Ne csak szóbeli visszajelzésekre gondoljunk, bár persze beszédesek az olyan „kellemes” mondatok, mint: „szart sem érsz”, „egy nagy nulla vagy”, „soha nem viszed majd semmire”, stb. Ugyanennyire fontos a metakommunikáció is. Mondhatjuk másnak, hogy szeretjük, ha közben a testtartásunk elutasító vele szemben. Hiába dicsének, ha az arckifejezés lenéző, fitymáló. Általában pont azoktól kapjuk ezeket, akik a legközelebb állnak hozzánk, szüleinktől, testvéreinktől, tanárainktól, barátainktól, és sajnos a társunktól is.

Az Én-tudat az, amilyennek mi látjuk magunkat, az Én-kép pedig a másoknak rólunk alkotott képe. Vajon mennyire fontos nektek, hogy mások mit gondolnak rólatok? Ha nagyon, akkor mindig másokhoz alkalmazkodtok, ha meg semennyire, akkor ti szélsőségesen öntörvényűek vagytok.

Mindegyik emberben él tehát saját magáról egy kép. Ez már nagyjából gyermekkorban kialakul, de persze azért némileg változik, alakul is. Tök jó, ha van egy viszonylag szilárd én-képed, mert ez biztonságot jelent számodra, de ne hagyd, hogy megmerevedjen.
Ha körülnézel, biztos vagyok benne, hogy rengeteg negatív önértékelésű embert látsz, akik magukban főleg a hibákat látják. Akik viszont szeretetben nevelkedtek, és jó viszonyt ápolnak környezetükkel, azoknak pozitív az önértékelésük. Önbizalom, magabiztosság, ezek igen nagy erények, de jó volna megmaradni a harmonikus egyensúlyi helyzetnél, és nem átesni a ló túloldalára, amikor az ember önértékelése már túlzottan magas, magyarul túl nagy az arca…
Aki viszont alul értékel, az mindig másokhoz viszonyítja magát, ráadásul egyfajta szelektív, torzult látásmóddal mások jó tulajdonságait, és a saját negatívumait eltúlozza. Ha egyszer kudarc éri, az alapján általánosít, és totális bukásként értelmezi azt.

Istenem, hogy én mindig az arany középútnál kötök ki…!

Művészet és coaching

Nemrégiben a kreativitásról írtam nektek, és arról, hogy a kreativitás nemcsak alkotást jelent, hanem egyedi problémamegoldást is. De ha már alkotás, akkor onnan egyenes út vezet a művészetekig.

A művészet pedig nemcsak amolyan l’atr pour l’art létezhet, hanem eszközként is fel lehet használni. Közismert, hogy a gyógyításban, a fogyatékkal élők, a szenvedélybetegek vagy a börtönlakók körébe micsoda eredményeket lehet elérni a művészeti eszközök segítségével. Ugyanígy a coaching-folyamat során is alkalmazhatunk különféle művészeti technikákat.

Az „Art-coaching” az emberek kreativitásközpontú fejlesztése. Segítségével növelhető a személyes hatékonyság és az önismereti tapasztalatszerzés. A művészeti coaching segítségével hatékonyabban tudunk kommunikálni, és konfliktusokat megoldani.

Coaching során jól lehet művészeti eszközökkel orvosolni a „burn out” szindrómával, azaz a kiégéssel vagy alkotói válsággal küzdő embereknél. Vagy olyan helyzetekben, ahol valaki állás nélkül, szabadúszóként kíván tevékenykedni. Kreatív csapatmunkában dolgozók körében is jól alkalmazhatóak ezek a módszerek. És olyan vállalkozóknak is ajánlhatóak, akik saját magukat akarják menedzselni. .

Most összeszedtem nektek néhány konkrét esetet és azokra alkalmazható technikát:

- Ha valaki nagyon lámpalázas, ennek leküzdésére felidézhet számára kellemes, megnyugtató művészeti élményt vagy alkotást

- Ha ellazult állapotban hallgatunk hangszeres komolyzenét, az segíti a kreatív problémamegoldást

- Belső feszültség feloldható lendületes, expresszív alkotó tevékenység során (pl. Írd ki magadból!)

- A tánc amellett, hogy testedzés és szórakozás, kiváló terápia és meditatív szellemi tevékenység is egyben

- Egy mozifilm vagy színházi előadás egyrészt kikapcsolja elménket, másrészt a szituációkba való belehelyezkedés a hétköznapi emberi kapcsolatainkat javíthatja

- A pszichodráma-módszer cselekvésen alapul, és az eközben érzett érzelmek tudatosításán, így kiválóan fejleszti a személyiséget és az önismeretet

Különböző művészeti ágak összekapcsolása még hatásosabb lehet. Például festmény készítése hallott zene alapján, grafika megzenésítése, zene eljátszása vagy eltáncolása, stb.

Barát vagy coach?

Most arról a bizonyos „kellő távolságtartás kontra közvetlen kapcsolat” témáról szeretnék írni, ami miatt olyan nehéz ez a coaching dolog.

Mert milyen is a jó coach? Egyrészt empatikus, bele tudja élni magát mások életébe, átérzi mások érzéseit. Szinte belelát a másik fejébe. Könnyen közvetlen kapcsolatot alakít ki az ügyféllel, megteremt egyfajta bizalmas légkört, mintha baráti beszélgetés volna.

De ott az a fránya „mintha”! Mert a másik ideális coach-tulajdonság az, ha megfelelő távolságot is tudunk tartani. Nem szabad teljesen belefolynunk a másik ember magánéletébe. Van is egy olyan szabály, hogy barátot, pláne közeli barátot nem coach-ol az ember, családtagot meg aztán végképp nem. Őket túl jól ismerjük. Hozzájuk érzelmileg erősen kötődünk. Nehéz, gyakorlatilag képtelenség semleges munkát végezni így.

Mi nem a barátja vagyunk, hanem egy coach. Ez nem egy kötetlen, hanem egy irányított beszélgetés. Itt nincsenek kéretlen tanácsok, pletykálkodás, panaszáradat. Itt szakmai munka folyik!

Ha nagyon magunkra vesszük a másik problémáit, akkor az könnyen ránk telepedhet. Ha igazi energiavámpírral van dolgunk, akkor rendesen leszívhatja az életerőnket az illető. Mert nagyon kevesen tudják magukat teljesen függetleníteni, így óhatatlanul is hat a másik ember negativitása.

Ha egy baráti beszélgetés folyamán valaki szidja a párját, akkor beszélgetőpartnere simán mondhat olyanokat, hogy: „Az a rohadék!”, vagy „Szegény, de sajnállak”, vagy: „Hagyd ott a francba azt a szemetet!”, esetleg: „Sírd csak ki magadat nyugodtan a vállamon!”

De vajon hasonló mondatokat hallhatunk-e egy life-coach szájából? Dehogy! Ő nem szidalmazhat, nem minősíthet, nem adhat se tanácsot, se direkt felszólítást, semmi ilyesmit. A coaching során objektív tisztánlátásra van szükség. Ráadásul a fenti mondatok beleragasztják az illetőt a helyzetbe, a coach viszont azért van, hogy az illető előre lépjen.

Fontos persze az okok feltárása és tudatosítása, de még fontosabb, hogy mit kezdünk ezekkel. Probléma esetén tovább kell lépni, pozitív-negatív listát írni, megoldást keresni, cselekvési tervet készíteni. Ezekhez pedig erőforrásokat keresni. A”szemét” és a „sírjál” nem tűnik túlzottan kedvező megoldásnak. Amúgy se egy kívülálló mondja meg, hogy mit tegyen a másik.

A coach inkább hozzásegít ahhoz, hogy maga az ügyfél fedezze fel, mit is lenne jó tenni. Egy közvetlen kapcsolatot kialakító, de azért kellő távolságot tartó coach.