Én-kép - Tökéletesítsd life coach segítségével!

Ismerd meg önmagad” – ez állt a delphoi jósda homlokzatán. De vajon hogyan ismerhetjük meg önmagunkat? Két fő irányvonal létezik. Az egyik a belső vizsgálódás, az magunkkal folytatott párbeszéd nyomán, a másik pedig a környezetünk visszajelzéseiből, a minket körülvevő emberek véleménye alapján formálódik.
Ne csak szóbeli visszajelzésekre gondoljunk, bár persze beszédesek az olyan „kellemes” mondatok, mint: „szart sem érsz”, „egy nagy nulla vagy”, „soha nem viszed majd semmire”, stb. Ugyanennyire fontos a metakommunikáció is. Mondhatjuk másnak, hogy szeretjük, ha közben a testtartásunk elutasító vele szemben. Hiába dicsének, ha az arckifejezés lenéző, fitymáló. Általában pont azoktól kapjuk ezeket, akik a legközelebb állnak hozzánk, szüleinktől, testvéreinktől, tanárainktól, barátainktól, és sajnos a társunktól is.

Az Én-tudat az, amilyennek mi látjuk magunkat, az Én-kép pedig a másoknak rólunk alkotott képe. Vajon mennyire fontos nektek, hogy mások mit gondolnak rólatok? Ha nagyon, akkor mindig másokhoz alkalmazkodtok, ha meg semennyire, akkor ti szélsőségesen öntörvényűek vagytok.

Mindegyik emberben él tehát saját magáról egy kép. Ez már nagyjából gyermekkorban kialakul, de persze azért némileg változik, alakul is. Tök jó, ha van egy viszonylag szilárd én-képed, mert ez biztonságot jelent számodra, de ne hagyd, hogy megmerevedjen.
Ha körülnézel, biztos vagyok benne, hogy rengeteg negatív önértékelésű embert látsz, akik magukban főleg a hibákat látják. Akik viszont szeretetben nevelkedtek, és jó viszonyt ápolnak környezetükkel, azoknak pozitív az önértékelésük. Önbizalom, magabiztosság, ezek igen nagy erények, de jó volna megmaradni a harmonikus egyensúlyi helyzetnél, és nem átesni a ló túloldalára, amikor az ember önértékelése már túlzottan magas, magyarul túl nagy az arca…
Aki viszont alul értékel, az mindig másokhoz viszonyítja magát, ráadásul egyfajta szelektív, torzult látásmóddal mások jó tulajdonságait, és a saját negatívumait eltúlozza. Ha egyszer kudarc éri, az alapján általánosít, és totális bukásként értelmezi azt.

Istenem, hogy én mindig az arany középútnál kötök ki…!