A coaching egyik
speciális fajtája a mediáció. A médium ugye egy közvetítő, köznyelvben a
szellemvilág és a földi világ között. A média pedig a sajtó dolgozói (vagy
inkább egy mögöttes hatalom) és az olvasók, hallgatók, nézők között képez
hidat.
A mediátor is
közvetít, méghozzá két (vagy akár több) ember között. Férj és feleség, szülő és
gyerek, főnök és beosztott. Minek kell egyáltalán közöttük közvetíteni? Egy
világban élnek, egymáshoz közel, hát nem tudják megbeszélni maguk a dolgaikat?
Nem! Ez a
legnagyobb probléma, hogy nem. Az elmúlt időkben, egészen a közelmúltig (sőt,
sajnos akár napjainkig is) ezek között a fele között alá-fölérendeltségi
viszony volt jellemző. A férj uralta a feleségét, a főnök hatalommal
rendelkezett a munkása fölött, a gyereknek meg apelláta nélkül azt kellett
tennie, amit az anyja, még inkább amit az apja mondott.
Mára egyre
természetesebb, hogy ezek a viszonyok kezdenek egyenrangúvá válni, azt azonban
nem tanultuk meg az előző, hatalmi hierarchiák rendszerében nevelkedett
generációktól, hogyan is éljük meg mindezt. Nem sajátítottuk el a megfelelő
kommunikációt a dolgok megbeszélésére, a problémák közös megoldására.
Még a mai
általános gyakorlat szerint is kétféle konfliktus-megoldási stratégia jellemző:
az erőszakos akarat-érvényesítés, illetve a beletörődés, meghunyászkodás. Még
azok is nehezen jöhetnek ki problémás helyzetekből, aki elhatározták, hogy
ezeken túllépnek. Pedig a szándék már fél siker. A legtöbben ugyanis nem kérnek
abból egy kívülálló harmadik személy jelenlétéből. Aki úgy dönt, hogy mediátor
segítségét kéri, az már megtette az első fontos lépést a megoldás felé. Ez
egyfajta tudatosságot jelez, amely állapotban a probléma-megoldás is jóval
könnyebb.
Sajnos sokszor
történik, hogy az egyik fél igazából nem is akarja ezt a hercehurcát, csak a
másik cibálja oda. Tipikus eset, hogy a feleség döntése a mediáció, a férj csak
úgy ímmel-ámmal egyezik ebbe bele. De legalább elmegy! Mert ha nem, akkor csak
egyszemélyes coaching-ról lehet szó. Pedig mennyivel jobb, ha egy pár problémáját
a két ember együtt akarja megoldani.
A mediáció több
találkozás sorozata. Az elsőn és az utolsón mindenképp jelen kell hogy legyen
mindkét fél. Közötte megejthetők külön-külön alkalmak is a coach-csal. Egyik
érdekes technika amolyan beszélő-bot jellegű. Az egyik fél kap x időt (mondjuk
10 percet), hogy kifejtse a véleményét, azaz nála van a „beszélő-bot”. Ez alatt
a másiknak tilos megszólalni! Utána ő kap 10 percet, amikor a saját véleményét
közli a társával, mialatt ő szintén némán hallgatja, még ha hazugságot, vagy
felháborító dolgot is hall.
Egymáshoz
egyáltalán nem szólnak. A mediátor csak közvetít. Sokszor olyan vicces módon,
hogy „a felesége tehát azt mondta, hogy…” (miközben a férj pontosan hallotta),
és ugyanúgy ő adj át a férj véleményét a feleségnek. A végén mindenképp
valamilyen kompromisszumos ((jobb esetben konszenzusos) megoldásnak kell
születnie. Hogy a kettő között mi a különbség? Arról is írok majd nektek…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése