Terápia - A life coach kedvenc sorozata

Be kell vallani valamit neked, kedves olvasó: Függő lettem! Elég fura, igaz? Hogy egy olyan ember, aki mások segítésére tette fel az életét, most egy ilyen bejelentést tegyen…

Tovább fokozom a dolgot: sorozatfüggő! Kíváncsi lennék, a „sorozat” szóról mi ugrik be neked először? Egy dél-amerikai szappanopera? Vagy valami magyar tele-regény, mint a Szomszédok vagy a Barátok közt?

Elárulom végre, hogy én a „Terápia” című sorozatról beszélek, erre kattantam rá teljesen az elmúlt időszakban. Így megértheted, hogy „függőségem” talán mégsem annyira káros, mint ha a cigarettára vagy a szerencsejátékokra szoktam volna rá. Sőt, szakmámból kifolyólag kifejezetten hasznosnak tartom.

Esténként megnézek belőle egy-egy részt. Próbáltam már egyszerre többet, de valahogy mindig bealudtam. A téma lebilincselő, az ember szívesen nézné-hallgatná tovább, de egyúttal olyan súlyos helyzeteket boncolgat, hogy úgy látszik, egyszerre csak egyet tudok feldolgozni.

Amit előző este megnéztem, azt másnap napközben emésztgetem. Felidézek képeket, mondatokat, gondolatban továbbgörgetem a sztorit…

Egyszerre próbálom nézni a történéseket a páciensek és a pszichológus szemszögéből. Beleélem magamat az elköteleződni nem igazán akaró, és érzelmeit a terapeutára áthárító nő, a vezetői felelőssége súlyától és középszerű párkapcsolatától szenvedő férfi, a gyerekvállalás vagy abortusz mellett dönteni képtelen házaspár szerepébe.

Feltárul, hogy a látszólagos magabiztosság mögött micsoda rejtett félelmek bújnak meg. A határozottság, sőt, az arrogancia vagy agresszivitás sebezhetőséget, bizonytalanságot takar.

De még inkább beleképzelem magamat a terapeuta helyébe. Folyamatosan felteszem magamnak a kérdéseket: Én erre hogyan reagáltam volna? Ilyen helyzetben mit mondhat egy pszichológus? Itt most mi lenne a helyes válasz? Figyelem a mimikáját, a gesztusait.

Óhatatlanul is összehasonlítgatom magamat „Andrással”, akit Mácsai Pál kitűnően játszik. Mennyivel higgadtabb személyiség, mint én! Arca szenvtelen, szinte teljesen érzelem-mentes. Bár akadnak bőven kihívások, legtöbbször sikerül teljesen nyugodtnak és pártatlannak maradnia. Sokszor nem is kérdez, csak hallgat. Türelmesen vár, mi jön elő a pácienséből. Mindig megtalálja a tökéletes kérdést vagy mondatot, amivel aztán továbbviszi a folyamatot.

Meglepő is: ez az ember soha nem kételkedik? Nincsenek a külvilág felé mutatott sziklaszilárdság mögött belső tipródások?

Dehogynem! Később belelátok az ő életébe is; az itt-ott elejtett megjegyzéseiből és a szupervíziós beszélgetésből megtudom, hogy az ő élete sem fenékig tejfel, neki is megvannak a maga gondjai.

Ahogyan a suszter cipője is lyukas, egy pszichológus élete sem feltétlenül mindig happy. Ugyanígy hiába alapvetően hiteles személyiség egy life coach, az ő életében is vannak nehézségek, sőt, ő is szorulhat egy objektív szakember segítségére. Néha egy life coach-nak is kell mediátor, vagy egy másik life coach!

Nektek is ajánlom a sorozatot! És ajánlom magamat, mint egy tökéletesen tökéletlen life coach-ot!