Próba-coaching

Megtörtént életem első próba life-coachingja!

Íme az előzmények:

Az Everness-en már tavaly megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy az ÉletIskola-előadásokon felül valami mást is szeretnék csinálni. Akkor még csak úgy lazán és kötetlenül arra gondoltam: egyszerűen beszélgetnem kellene az emberekkel. Eleget mesélek én magamról, magunkról, itt az ideje, hogy végre én hallgassak meg másokat. És ha tudok, akkor segítsek is.

Mostanra a dolog már kezdett mederbe terelődni, és formát kapott ez a kósza ötlet. Életút támogatás, életvezetési segítség. És neve is lett a „gyereknek” (igaz, egyelőre sajnos csak angolul): Life Coaching.

Az idei fesztivál előtt készítettem itthon egy táblát. Fogtam egy kartonlapot, lefestettem sárgára, és ráírtam narancssárgás-barnás betűkkel: RÉKA Life Coach, életút segítő, valamint az aljára: Beszélgessünk! A nagylányom szépen kipingálta, én pedig magammal vittem a hátizsákban az Everness-re.

Amikor már túl voltam minden kötelezettségen, előadáson és betervezett programon, fogtam ezt a táblát, meg egy polifoam-ot, és kiválasztottam egy megfelelő helyet. Azaz olyat, ami árnyékban volt, hogy ne süljünk meg, eléggé forgalmas helyen ahhoz, hogy sok ember észrevegyen, de azért nem a nagyszínpad közelében, hogy lehessen egymás hangját hallani. Letelepedtem a polifoam-ra, és vártam. Azaz olvasgattam, nézelődtem, és kíváncsi voltam, lesz-e olyan, aki megáll, és beszélget velem.

Lett! Körülbelül öt perc múlva lehuppant mellém egy korombéli férfi. Attila. Megkérdeztem tőle, milyen témáról beszélgessünk, mi az, amivel esetleg nehézségek vannak az életében. Azt mondta: mindennel! Romokban az egész élete. Párkapcsolati válság, válás, gyermek, két ország közötti dilemma, bizonytalanság a hivatásában, és még egyebek.

Ha még nem is teljesen profin, de végigvezettem egy life-coaching szerű folyamaton. Megvizsgáltuk a lehetőségeit, elemeztük a megoldási alternatívákat. Fejben listát készített a mérleg pozitív és negatív oldaláról élete minden területén.

Nagyon tudatosan figyeltem rá, igyekeztem mindig végighallgatni, azaz sikeresen gyakoroltam az értő figyelmet. Többször rákérdezett, hogy én mit tennék a helyében, vagy kért volna tanácsot, de mint tudjuk, a life coach nem tanácsadó. Ezért inkább különböző gyakorlatokkal és kérdésekkel lendítettem tovább.

Nagyon jól esett, hogy többször is megdicsérte a kérdéseimet. „Hú, ez de jó kérdés! Ezen még soha nem gondolkoztam el.” A jövőbe néző gyakorlattól meg egyenesen el volt ájulva.

Konkrét cselekvési terv persze nem született, erre ezt az időkeret nem is volt alkalmas. Így is vagy másfél-két órát beszélgettünk. Mindenesetre nagyon hálás volt azért, amit adtam neki, és úgy érezte, most már könnyebben fog továbbhaladni életútján. Egy life-coach ennél többet nem is kívánhat.

Köszönöm, hogy te lettél az első, Attila!