Nem is gondoltam
volna, hogy a coachnig ennyire sokoldalú dolog! Most, ahogyan egyre jobban
haladok tanulmányaimmal, döbbenek rá, mennyi mindenhez köze van. Igazából az
élet minden területét felöleli. Már most imádom, és alig várom, hogy ez legyen
a hivatásom!
Legutóbb a
kreativitásról tanultam, ami eléggé nekem tetsző témakör. Korábban eléggé
kreatív embernek tartottam magamat, gyerekként-kamaszként folyton rajzoltam
(rajzból is érettségiztem!), mindenféléket alkottam magamnak (batikolás,
ékszerek, stb.), és már akkor is sokat írtam. Aztán valahogy beszűkültem kissé,
először a munka, majd a babázás miatt nem igazán éreztem úgy, hogy
kreativitásom szárnyal. Később a gyerekeimmel való közös alkotásokban találtam
meg újra ezt a lelkesedést, na meg ugye újra el kezdtem írni: blogok, novellák,
regények, de ez itt most tényleg nem a reklám helye…
Rájöttem, hogy a
kreativitást én eléggé szűk-látókörűen értelmeztem eddig, mert nekem ez a
kifejezés mindig valamilyen művészi alkotás létrehozását jelentette. Ami
látható, hallható, olvasható. A szó, hogy művészet, már önmagában bizonyos
mértékű rátermettséget, tehetséget feltételez.
Pedig a
kreativitás nemcsak konkrét, kézzelfogható dolgok megteremtéséről szól, de nem
ám! Hanem arról, hogyan állunk hozzá egy problémához, és mennyire változatosan,
eredetien tudjuk azt megoldani.
Az iskolában
legtöbben azt tanuljuk, hogy egyfajta problémára egyfajta megoldás létezik. Ha nem
úgy jutunk a megoldásig, ahogyan azt tőlünk elvárják, akkor azt igencsak kevés
tanár értékeli. Épp ezért megszokjuk, hogy a suliban a sémák, sablonok
alkalmazása a nyerő. Ez megtanulható, begyakorolható, ettől kényelmessé és
biztonságossá válik az élet.
De vajon erről
szólna valójában az élet? Ami amúgy sokszínű és hiába van ott a természet rendje,
azért egyáltalán nem olyan kiszámítható, mint egy matekpélda. Ötöst könnyen
szerezhetünk az előbbi fajta hozzáállással, de a valós életben bizony könnyen meg
is bukhatunk, ha nem sajátítjuk el a kreatív gondolkodást.
A kreativitásnál
mindig többféle, sőt, rengeteg féle megoldás létezik. Minél vadabb, annál jobb!
Az ember nem bemagolt sablonokat alkalmaz, hanem mondjuk asszociációkat
(képzet-társítás). Kell hozzá nagy adag fantázia, amikor a képzeletünket hívjuk
segítségül. A kreatívan gondolkodó emberek játékosak, és szinte gyermeki kíváncsisággal
állnak a világhoz. Nem mellesleg jó a humoruk is.
Egy probléma
megoldásánál az a nyerő, ha megkérdőjelezzük a megkövesült sémákat. Újszerű
kérdéseket kell tudni feltenni, amikre aztán eredeti válaszok születhetnek. Rá
kell tapintani a lényegre, nem elveszni a részletekben. Megtalálni a
kapcsolatot látszólag össze nem függő dolgok között.
Ti például
hányféle dologra tudnátok használni egy fadarabot? Ha tíznél több ötlet pattant
ki a fejetekből, akkor már jó úton jártok a kreativitás felé. Ha ezek egyedi
megoldások, akkor már eléggé kreatívnak számítotok. Ha pedig ötleteitek igazán
spontánok, és újszerűen alkalmazhatók, akkor csillagos ötöst érdemeltek
kreativitásból.
Van egy jó
hírem, sok gyakorlással a kreativitás fejleszthető. A későbbiekben hozok is
majd nektek ilyen gyakorlatokat. De legközelebb a művészeti coaching-ról fogok
tanulni, épp ezért írni is nektek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése