Első történet: Valakinek meséltem múltkor, hogy life coach
szeretnék lenni. Az illető tágra nyitotta a szemét, és elcsodálkozott: „Hiszen
te már most is az vagy!”
Második történet: Barátnőm barátja írt nekem egy levelet,
hogy szeretne velem beszélgetni. Szaknyelven: az ügyfelem lenni egy
coaching-on. Ekkor én csodálkoztam el, és megírtam neki, hogy még csak most
tanulom, hogy még nincs se papírom, se vállalkozásom, semmim. Erre ő: Magasról
tojik a papírra. Neki az ember a fontos.
És tényleg, igazából a tudás, a képesség, a tapasztalat a
lényeges, nem egy vacak papírarab. De tényleg az? Ezzel az erővel a házasság se
fontos, mert az is csak egy darab papír… Nem tudom megmagyarázni miért, de most
valahogy fontosnak érzem, hogy hiába az ember és a tapasztalat, azért
elvégezzek egy képzést, és legyen hivatalos végzettségem is.
És hogy miért is vagyok már most „lájfkócs”?
Több évvel ezelőtt kezdtem el emberekkel foglalkozni, és
különböző módon őket segíteni.
Több mint négy évvel ezelőtt indítottam el női köreimet,
először Boldogasszony útja, most már Boldog Nők Köre néven. Jónéhány nő, lány
és asszony jött már el hozzám, hogy együtt legyünk, hogy beszélgessünk a női
lét különböző témáiról, és hogy amiben tudok, segítsek nekik. A nőiesség és az
ehhez kapcsolódó kérdések nagyon közel állnak hozzám, és örömmel hallom,
mennyien indultak el a hatásomra a változás útján.
A másik ilyen terület az otthontanulás. Az ÉletIskola
köröket is pár évvel ezelőtt kezdtem el. Tartottam jónéhány előadást, és
beszélgettem sok-sok érdeklődővel erről a témáról. Nem telik el olyan hét, de
lassan már nap sem, hogy valaki ne írna nekem levelet, vagy ne hívna fel
telefonon, hogy információt vagy bátorítást kérjen tőlem. Büszkén mondhatom el,
hogy sok családnak segítettem elindulni az otthontanulás útján.
A harmadik téma pedig az életmód. A természetes,
pontosabban ma már inkább természet-közeli életünkkel példát mutatunk az
embereknek. Sokat fordulnak hozzám jurtával, ökofalvakkal, egyszerű életmóddal
vagy közösségekkel kapcsolatos kérdéseikkel. Jól esik a szívemnek a tudat, hogy
másokat életmódváltásra ösztönözhetek.
Mennyi sok-sok életút! És mindben egy icipici részem nekem
is van! Nagy boldogság és nagy felelősség is egyben.
Egy barátnőm múltkor ezzel az ajánlással osztotta meg a
blogomat: „…mert nagyon sok olyan dolga-tulajonsága-élettapasztalata van, ami
miatt érdemes beszélgetni vele akár civilként, akár „lájfkócs”-ként.”
(Köszönöm, Bea!)
Érkezett egy ötlet is: „Ösvények és hidak”. Egy kedves
ismerősöm ezt a nevet-címet javasolta a tevékenységemnek. Még ízlelgetem…
Legközelebb a coach-coachee témát fogom tovább boncolgatni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése