A life-coach NEM terapeuta, és NEM tanácsadó!
Nem boncolgatja veled a múltat, nem vájkál túl mélyre az
eddigi életedben. Nem visz vissza évekkel korábbra, a sanyarú gyerekkorodhoz,
vagy a vacak élményeidhez. Nem feltételez nálad automatikusan lelki betegséget,
hogy valami elromlott, amit meg kell javítani…
- mint egy terapeuta.
Nem mondja meg neked direktben, mit tegyél. Nem a
szaktekintélyével dolgozik, és nem osztja meg veled a bölcsességeit. Nem ad
neked közvetlen megoldásokat, és nem nyomat külső ráhatásokkal. Nem ő van a központban,
mint egy példakép, hanem te, az ügyfél…
- mint egy tanácsadó.
Apropó, „ügyfél”. Ez is legalább annyira nemszeretem szó
nálam, mint maga a life-coaching. Túl hivatalosan hangzik, mint a kliens, a
páciens. Mintha egy jogásznál vagy egy orvosnál lennél. Ha nagyon „coachosan”
akarnék fogalmazni, akkor a „coachee” kifejezést használnám, ő a „coacholt”
személy, de mindkettő elég borzalmasan, idegenül hangzik. Keresem erre is a
magyar szavakat. Vendég? Partner? Beszélgetőtárs? Vagy egyszerűen egy ember.
Te, kedves olvasó, ha majd úgy döntesz, hogy hozzám fordulsz.
Ugyanígy nem vagyok megbékélve azzal, hogyan is nevezzem azt
a helyzetet, amikor találkozunk és együtt dolgozunk. Ülés – írják a
szakkönyvek. Na ja, végül is általában ülünk, bár én tartogatok a saját
módszeremnél egy kis extrát, ahol a mozgás és a természet is főszerepbe kerül… Alkalom
vagy találkozás, ezek nem hangzanak olyan rosszul. Esetleg párbeszéd. Egy olyan
négyszemközti személyes beszélgetés, mely során egyéni fejlesztőmunka zajlik.
Erről a fejlesztőmunkáról fogok legközelebb írni, és arról,
mit CSINÁL a life-coach.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése