Life coaching irányzatok

Nagyon jól sikerült a női life coach találkozónk, és természetesen folyamatosan meg fogom veletek osztani, hogy állunk és merre tartunk az összefogással. Jó volt látni azt a hihetetlen sokszínűséget, ami minket jellemez – és egy közös dolog mégis összeköt minket: szeretnünk segíteni az embereken, támogatjuk a nőket.

A változatosság abban is megnyilvánult, hogy a résztvevők elmondták, a life coaching melyik fajtáját, illetve a life coachinghoz közel álló irányzatok közül melyeket tanulták, tapasztalták, gyakorolják.

Life mellett sokan business vagy akár executive coach-ok is, azaz nemcsak életvezetési segítéssel, hanem üzleti tanácsadással és vezetőképzéssel is foglalkoznak. A keresztény coach a vallási szemléletet, a spirituális coach a szellemiséget, az art coach pedig a művészetterápiás eszközöket ötvözi a life coachinggal. Az inspiration coach ösztönöz, a nyelvi coach oldja a nyelvtanulással, az idegen nyelven való kommunikálással kapcsolatos blokkokat. A personal coach személyre szabja a támogatást, a team coach viszont csoportokkal foglalkozik. Az integratív coach több módszert, irányzatot ötvöz, a holisztikus coach pedig az embert annak teljes egészében vizsgálja.

Van köztünk mediátor és szupervizor, személyiségfejlesztő tréner és gyász-feldolgozó, parapszichológus és lélekgyógyász, mentálhigiénés szakember és kineziológus.

Csak úgy röpködtek ott a különböző rövidítések és idegen kifejezések. Egy kis ízelítő belőlük: NLP, Gestalt, TA, Théta healing, EFT, Access consciousness és Bars, EMK, prananadi, Reiki, stb.

Bevallom, van közöttünk, amelyikről életemben nem hallottam soha, van, amelyiknek pedig csak a nevét ismertem, de igazából fogalmam sem volt róla, hogy eszik-e vagy megisszák.

Az NLP a neuro-lingvisztikus programozást jelenti, a TA a tranzakció analízist, az EMK az erőszakmentes kommunikációt, az EFT pedig érzelmi felszabadítási technikákat.

Az, hogy ennyiféle szakma és irányzat létezik, több gondolatot is felvetett bennem. Egyrészt, hogy milyen jó, mert ekkora sokszínűségből könnyen lehet választani az épp szükségeset, a terápia egyénre szabható.

Másrészt hogy mennyire borzalmas, hogy az emberek ilyen vacak lelkiállapotban vannak, hogy ennyiféle irányból szorulnak segítségre.

Harmadrészt, hogy vajon nem vész-e el az ember ebben a nagy kavalkádban. Nekem amolyan „bőség zavara” életérzés jelent meg. Először is elképzelem, amint a szerencsétlen ember, aki segítségre szorul, leül a gépe elé, beüti a problémáját, és a fenti „kínai” szavak jönnek elő neki. Mi alapján választ? Másodszor a szakember is bajban lehet. Nincs totál káosz a fejében annyi tanfolyam, képzés, előadás és workshop után?

Aztán megvilágosodtam: ezek a hozzávalók, és rajtunk áll, mit főzünk ki belőlük, milyen arányban fűszerezzük velük a munkánkat. Sokan sokfélét megtanultak, és ezeket a módszereket összemixelik, keverten alkalmazzák. Az egyik hölgy elmondott egy nagyon szemléletes példát. A tudását egy bőröndhöz hasonlította, amibe belepakolta az eddig megismert technikákat, módszereket. Ezt a képzeletbeli bőröndöt viszi magával egy life coach ülésre, és ott az ügyfélhez, a helyzethez alkalmazkodva veszi elő belőle az épp szükségeseket.

Szerintem is ez a jó: sokfélét megtanulni, sok mindenben gyakorlatot szerezni, aztán ezeket összekutyulni és egyénre (magunkra és a hozzánk fordulókra szabni).