A buddhizmusban
a „cél” a cél-nélküliség elérése. A spirituális utat járók szerint az a nyerő,
ha nem mi határozzuk meg a célt, hanem az élet, a sorsunk, a karma. „Meglátom,
mit hoz az élet. Majd az történik, amit a sors akar. Mindez a karma miatt
történt.” Sokan úgy vélik, legjobb a nem-ellenállás, azaz elég figyelni a
jeleket, és azt lépni, amit az ösztöneink diktálnak. „Hallgass a szívedre!” –
ez a szlogen. Ők az ösztön-emberek.
Mindez azonban
gyökeresen ellentmond egy másik spirituális törvénynek, ami a tudatos teremtés.
Vannak ugyanis, akik az előbibeknél jóval racionálisabban élik az életüket.
Kitűznek maguk elé egy célt, és ahhoz következetesen ragaszkodnak is. Megvan a
távolban egy pont, ami felé haladnak, és ők a kijelölt útról semmilyen
körülmények között nem térnek le. „Ésszerűen élj!” – ez pedig az ő jelmondatuk.
Az eszméiknek élnek.
A
life
coaching-ban is e két eszme mentén zajlik a célmeghatározás. Nem mindegy, hogy
a folyóval való sodródás hánykolódást és vergődést jelent, vagy pedig az élet
eseményeivel való harmonikus együtt haladást. Szerintem mindkettő kell az
életbe. Jó, ha vannak fix pontok, a távoli jövőben és a közeliben egyaránt. De
az is jó, ha az ember elég rugalmas ahhoz, hogy irányt változtasson, és eléggé
megengedő, hogy az élet kihívásaira változással reagáljon.
Egyszóval, life
coach-ként és hétköznapi emberként is úgy vélem, hogy jó dolog célokat kitűzni.
Milyen is a jó cél?
Kellőképpen
konkrét ahhoz, hogy értelmezni tudjuk. Az szerintem nem elég, hogy le akarok
fogyni. Az sokkal jobb, hogy X hónapon belül Y kilót szeretnék leadni.
A jó cél elég
nehéz ahhoz, hogy kihívást jelentsen, de nem tartozik a lehetetlen kategóriába.
A fogyás példájánál maradva egy év alatt 5 kiló mínuszt játszva teljesíthető,
egy hónap alatt 20 kiló viszont esélytelen (akármit is ígérnek a csodaszerek).
A jó cél az
erősségeidet aktivizálja, tehát nagyrészt meglévő képességeiddel
megvalósítható, de az nem árt, sőt, kifejezetten előny, ha tanulnod kell hozzá
valamit, vagy ki kell fejlesztened magadban egy új készséget, esetleg egy negatív
tulajdonságot fel kell cserélned egy pozitívval.
A cél legyen
vonzó, ez ugyebár egy fogyásnál egyértelmű. A cél elérése igényeljen kitartást.
Soha nem elég a kezdeti lelkesedés (könnyű újévi fogadalmakat tenni), további
kell vinni a folyamatot a célig. Egy napig még ki lehet bírni csoki nélkül. Egy
hétig, hm, üss kő! Na de egy egész hónapig! Egy évig! Vagy akár egy egész
életre lemondani róla, ugyebár ehhez akaraterő kell.
És most jön a
képbe az alkalmazkodás és a rugalmasság. Mert mi van, ha épp szülinapod van?
Nyugodtan megehetsz egy szelet tortát, ettől még nem Egyszóval folyamatosan
tudatosnak kell lenni, és amellett, hogy azt nézi az ember, milyen lépések
visznek a cél felé, meg kell engedni néhány kis kanyart (a vargabetűkre viszont
semmi szükség!).
Nem árt, ha a
személyes környezet is támogatja a célunkat. Sokkal könnyebb úgy fogyózni, ha a
férjünk nem zabál előttünk szalonnát, és a gyerekek nem rágcsálnak popcornt. Ha
tudatjuk a családdal és barátokkal, hogy fogyózunk, akkor nem fognak
ajándékként egy tábla csokival beállítani. Bár mekkora nagy kihívás úgy
ellenállni a csokinak, hogy ott van az orrod előtt…
A célt, főleg ha
távolabbi, érdemes rész-célokra lebontani. Tegyük fel, a fő-cél leadni egy év
alatt 20 kilót. Ez eléggé beláthatatlan időszak. Mennyivel jobb ezt a számot
hónapokra leosztani, így már január végén ott a sikerélmény, hogy 3 kilótól
megszabadultunk.
Ha gondolod,
kedves olvasóm, tűzz most ki magad elé, egy kihívást jelent, vonzó, reális
célt, majd bontsd le rész-célokra – és természetesen valósítsd is meg!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése