Az otthonod a lelked – Már megint lakberendezőt játszik a life coach?

Múltkor a meghitt légkör megteremtésénél hangsúlyoztam a coaching tér fontosságát. Most ismét a térről lesz szó, de immáron az otthonról.

Akit érdekel, mi ez a nagy szerelem az otthonok iránt, akkor íme egy rövid személyes kitérő:

Nyolcadikban az osztályfőnökünk feltette nekünk a kérdést, hogy mik szeretnénk lenni, ha nagyok leszünk. Én erre három szóval válaszoltam: író, pszichológus, lakberendező. Az angoltanárság nem szerepelt közöttük, pedig aztán évekig tanítottam és fordítottam. Először csak az íróasztalnak írtam, később belekezdtem a blog- majd a novella- és regényírásba. Pszichológus nem lettem, csak life coach, de úgy érzem, a kettő igencsak rokon szakma. Ráadásul öt gyermekkel az ember kénytelen a család „pszichológusa” is lenni. A lakberendezés pedig… Sok évig csak anyuka voltam, és rengeteget költöztünk. Az otthonteremtő hajlamaimat az újabb és újabb albérleteink átvarázsolásánál tudtam kamatoztatni. Most pedig nógrádi házunknál.

Szeretek nem egy, hanem több, akár három lábon állni, és a különböző területeket összhangba hozni egymással. Ezt amúgy mindenkinek melegen ajánlom, hiszen bármikor megszűnhet az egyik munkalehetőségünk, s ilyenkor nem árt, ha van még egy-kettő terület, amire ráerősíthetünk. A life coaching-ot és az írást például itt a Réka Life Coach blognál tudom kombinálni. Azon azonban egészen a közelmúltig nem jutott eszembe töprengeni, hogyan lehetne összehozni a lakberendezést a life coaching-gal

Aztán megvilágosodtam! Hiszen ott a mondás: mutasd az otthonod, s megmondom, ki vagy. Valóban, ha belépünk valakinek a személyes terébe, rögtön annyi impulzus ér bennünket, hogy agyunk automatikusan elkezdi kialakítani a képet az illetőről. Milyen a stílusa, konzervatív vagy modern? A bohém stílus szabadlelkűségről árulkodik, a konvenciókra fittyet hányó egyént tükröz, míg egy stílbútorokkal berendezett polgári lakás láttán rögtön hagyományos értékrendre, akár sznobságra is asszociálhatunk.

Érdekes lehet, mennyire világos, tágas, mennyi fény áramlik be az ablakokon. A folyton behúzott sötétítő függönyök és becsukott spaletták zárkózott emberre utalnak. A nyitott személyiség tavasztól őszig kint él a teraszán, és még a kapuját sem zárja.

Szanaszéjjel dobálja a holmiját vagy patikarend uralkodik? Vajon mennyire lehet ezek szerint összeszedett ember, avagy szétszórt? Egy alapvetően harmonikus személyiség nem fog kaotikus otthonban élni.

Nehezebb egy több főből álló családról véleményt formálni az otthonuk alapján. Hiszen lehet, hogy az anya alapjában rendszerető, de mit tegyen, ha a férje a földön hagyja a zokniját, a gyerekek meg játékokkal árasztják el a nappalit. Lehet ezt úgy értelmezni, hogy az anya szabad és megengedő személyiség, de úgy is, hogy tehetetlen a többséggel szemben, és nem tudja érvényesíteni saját akaratát.

Aztán megnézhetjük a tér szervezését. Hatalmas konyhája van a háziasszonynak, míg a férjnek egy mini-kuckó jut csak? Vajon ki az uralkodó ebben a családban? A csemetéké a ház nagy része, miközben a szülők saját tere csak egy pici hálószoba? Nem nőttek egy kissé a gyerekek a szüleik fejére? Ha az étkező kicsi, a dolgozószobák meg nagyok, akkor ott felborult a közösség és az egyén egyensúlya.

Most olvastam egy cikkben, hogy az sem mindegy, az otthon különböző helyiségeihez milyen élményei kötődnek a benne lakóknak. Egy kamasz szobája lehet menedék is a szülei veszekedése elől, de lehet a feltöltődés helyszíne is. Akármennyire szép is a nappali, ha az itt összegyűlő családtagok a felgyűlt feszültségeiket is itt adják ki magukból. Viszont ha itt tartják a családi kupaktanácsokat, és általában konszenzusos egyezségek születnek itt, akkor máris több pozitív érzés kötődik ide. És a hálószoba, ahol szeretünk, szeretkezünk? Beszédes, ha hosszú távra beköltözik ide a kisbaba, az apa meg kiszorul a kanapéra.

A legeslegfontosabb a saját személyes tér vizsgálata. Még ha nincs is mindenkinek külön szobája, akkor is van, vagy legalábbis kellene hogy legyen egy olyan szeglet, amit magáénak érez. Beszédes az is, ha egyáltalán nincs ilyen tér, és az is, hogy melyik része ez az otthonnak. Ideális a saját műhely, dolgozószoba, meditációs tér megléte, stb. A nappali egyik csücskében álló fotel, ahol kötögetni szoktunk, lehet a miénk. Van viszont, aki csak a fürdőszobaajtó becsukása utána, egy kád forró vízbe merülve érzi: ez itt a nyugalom szigete.

Később még részletesen fogok írni a személyes térről, és annak fontosságáról az életünkben.