Amikor tanárként kezdtem el dolgozni egy iskolában, már
sejtettem, hogy a life coaching-ról szőtt álmaiknak jó időre búcsút mondhatok.
Egy ideig még pörgettem a Nőszirom női life coach csapatot, voltak női körök
is, de egy idő után éreztem, hogy képtelenség összeegyeztetni egy főállást
(mellette a házimunkát meg a gyerekeket is) egy esetleges vállalkozással.
Csendes beletörődéssel vettem tudomásul, hogy ezek szerint
ez mégsem az én utam. Szeretem a tanítást, a gyerekeket, hát jó lesz ez nekem
így is. Aztán most, amióta osztályfőnök is lettem, rájöttem, hogy ez az ofőség
kész „lájfkócsing”.
Két területen is feltűnt, hogy gyakorlatilag „coach”-olás
történik az iskolában. Hiszen a life coachnig nem más, mint életvezetési
segítés. És hát azon kívül, hogy egy ember angolra, magyarra vagy matekra
okítja diákjait, emellett bizony (jó esetben) törődik a lelkükkel is.
Osztályfőnökként folyamatosan ezt teszem, tanítás előtt és
után, szünetekben, kiránduláson, de legerőteljesebben ofő-órákon. Nálunk
beszélgető-kör van, ahol leülünk a nagy szőnyegre, körben, van beszélő-bot,
aztán hajrá! Kommunikáció, konfliktus-kezelés, van itt minden, ami kell. Mindenki
elmondhatja a búját-baját, ami a szívét nyomja. Ezt a nevet is adtam ezeknek az
összejöveteleknek, a régi svéd gyerekversek mintájára: „Ami a szívedet nyomja”.
Ha az osztályfőnök olyan beállítottságú, ráadásul megvan
benne a kellő lelkesedés, még a családokkal is törődik. Ennek kiváló fóruma a
szülői megbeszélés (nem kedvelem az „értekezlet” szót), még inkább a
fogadó-óra. Tisztára "face to face" ülés az egész. Pedig könnyű lenne pár perc
alatt lezavarni az egészet, elmondanám, hogy Pistike már megint hármasra írta
meg a dolgozatot, ejnye-bejnye, Marcsika ügyeske, nagyon szorgalmasan tanul,
Józsika képességei nem túl jók, de sokat jelentkezik az órákon, Julcsikában viszont
csalódtam, mostanság magasról tojik a tanulásra. És a kedves anyuka (jórészt
anyukák vannak, nagy ritkán apukák) beszélgessen el azzal a vásott kölyökkel,
hasson oda, hogy az a rosszcsont viselkedjen már rendesen, hozza el a
felszerelését, írja meg a leckét, és tanuljon, tanuljon, tanuljon!
Viszont vannak olyan tanárok, akik igyekeznek megérteni a
gyerekek viselkedése mögötti mozgatórugókat, sőt. A családban uralkodó
viszonyokat is. Ha tudom, hogy Gézuka szülei épp válófélben vannak, nyilván
jobban értem, miért annyira hallgatag mostanság. Ha bizalmasan elmondják nekem,
hogy apuka kissé sokat iszik, máris jobban érthető Boris agresszivitása. Ha
kifakad egy szülő, hogy anyagi gondjaik vannak, még inkább nyitva tartom a
fülemet, nehogy csúfolják Béluskát a szegényes ruházata miatt. Vagy éppen ha
látom, hogy a szülő nagyon rongyrázó, akkor már értem, miért menőzik Zsuzsika
folyton azzal, nekik mennyi pénzük van.
Szeretem a „lájfkócsing” eme úgy fajtáját! Szerintem amúgy
szinte bárki szinte bármilyen munkahelyen alkalmazhatja a life coaching-ot, pl.
bankár az ügyféllel, fodrász a vendéggel, boltos a vevővel, stb. Mennyivel több
lelkileg egészséges ember volna, ha munkánk közben is törődnénk a kollégák
illetve a velünk kapcsolatba kerülők lelkével!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése