Idő

Emlékeztek a „Hahó, Öcsi”-re? Biztosan láttátok filmen, Kovács Krisztiánnal, tán meg volt nektek könyvben is. Most persze nem magáról a meséről fogok nektek írni, hanem annak témájáról, az időről. Szegény Öcsi folyton ugyanis azt hallja mindenkitől, hogy nincs ideje se apának, se anyának, se nagymamának, se senkinek, ezért elindul megkeresni az időt.

Az idő vajon tényleg elveszett volna? Néha valóban úgy tűnik. És olyan furcsán telik. Amikor olyan dolgot csinálunk, amit szeretünk, egy óra egy pillanatnak tűnik. Máris vége a kétórás Ákos koncertnek, na ne már! Hisz épp csak az imént kezdődött! Bezzeg ha sorban kell állnunk a boltban, hivatalban várakozunk, vagy egy unalmas értekezleten ülünk, akkor csigalassúsággal telnek a percek.

Szerintem annyira viccesek vagyunk mi, a modern kor emberei, és mindjárt meg is magyarázom, miért. Folyton időhiányra panaszkodunk, pedig igazán mindent megkapunk a civilizációtól, hogy tevékenységeinket sokkal gyorsabban végezhessük. Gondoljunk csak bele dédanyáink életébe. Kézzel mostak, a ruhát sulykolták, kékítették, mángorolták, ki tudja még miket csináltak vele, hogy szép tiszta legyen. Maguk dagasztották-sütötték a kenyeret, felsöpörték a döngölt földet, kályhával fűtöttek, voltak állataik, konyhakertjük, gyalog vagy szekéren jártak, satöbbi. 

Ma ott a sok gép, mosógép (szárítógép is!), mosogatógép, termosztátos radiátor, porszívó, takarítógép, kutyafüle. Ott az autó, és még távirányítós garázskapu is gondoskodik arról, hogy hamarabb bejuthassunk a házba (és nehogy megfázzunk-ázzunk ezen a hatalmas úton). Minden, de tényleg, szinte minden adott ahhoz, hogy a teendőinkkel pikk-pakk végezzünk, és utána azt csinálhassuk, amit csak akarunk.

Akkor miért van az, hogy mintha ma még nagyobb időhiányban szenvednének az emberek, mint a régi korokban? Szerintem azért, mert kreáltak maguknak újfajta tevékenységeket, amelyek ezekbe az elvileg szabad idősávokba beépültek, így ugyanolyan zsúfolt a napirendjük, mint dédszüleiknek, ha nem zsúfoltabb.

Ott az a sok „kell”. Nincs időm, mert ezt és ezt KELL tennem. Ha rákérdeznék, hogy miért kell, ki mondja, hogy kell, vajon hányan tudnának érdemi válasszal szolgálni? Például fitness-edzésre kell menni. De ha a mindennapokban kevésbé lennének elkényelmesedve, használnák a kezüket, lábukat, izmaikat, tüdejüket a tevékenységekhez, nem lenne szükség aerobic órára. El kell olvasnom az üzeneteimet. Ugyan már, mindannyian tudjuk, ez mit jelet. 10 perc a-mail csekkolást, majd 50 perc böngészést a neten, hogy megtudjuk, melyik való világ hős kivel jár, és melyik celeb épp mijét plasztikáztatta.

Látszólag könnyebbé tette életünket a modern élet, pedig dehogy! Eleink sokkal egyszerűbben éltek, így idejük is volt. Egymásra, családra, közösségre. Kézművességre, mert vajon mennyi időbe telhetett, mint megfaragták, kihímezték, meghorgolták, kipingálták, stb. Ugye tudjátok, hogy készült egy felmérés arról, haláluk óráján mit bánnak meg leggyakrabban az emberek? Hát azt, hogy nem töltöttek több időt a szeretteikkel, illetve örömet adó tevékenységekkel.

Hogyan lehet a mai rohanó világban több időnk? Közhelyes leszek: tudatossággal. Tervezés, racionális időbeosztás. Reggel felkelsz, összeszeded, hol mit akarsz csinálni, és jól összeszervezed az útvonaladat. Előre megnézed, mi fogyott ki a hűtőből, hogy ne kelljen háromszor boltba menni. Odafigyelés, önkontroll. Csak azért sem olvasod el Győzike magánéletét! Nem figyelsz egyszerre háromfelé, mert akkor igazán egyfelé se figyelsz. Viszont odafigyelsz saját bioritmusodra, és amikor aktívabb vagy, akkor csinálod a házmunkát, a kertet meg a tornát, amikor pedig kezdesz testileg leereszteni, jöhet a szellemi munka, olvasás, alkotás. Ilyesmik.

Az öt szeretetnyelv egyike a minőségi idő. Tölts mostantól többet azokkal az emberekkel és tevékenységekkel, akiket/amiket szeretsz!